Hévíz kedvelt üdülőhely, szép környezetben, kellemes hőmérsékletű víz mellett strandolhatunk, ezért régóta szerettem volna eljutni ide. A hely tényleg csodálatos, az áraktól viszont jócskán elkerekedett a szemem.

Mert annyit bizony le kell szögezni, hogy Hévíz nem a kispénzűek üdülőhelye, inkább a külföldiek számára elérhető árkategória. Ráadásul tömegközlekedéssel nem is olyan egyszerű megközelíteni, vonat egyáltalán nem is megy oda, így Keszthelyen át kell szállni egy buszra. Ami a nagyobb probléma, hogy időkorlátos a bent tartózkodás, így érdemes egy hosszabb idejű nyaralást tervezni a környékre, ott alvással, mert gyakorlatilag többet utazik az ember, mint amennyit bent van.

Borongós, esős időben a legjobb kirándulóhely egy nagyváros, Szolnok pedig számos érdekes látnivalót kínál az odautazók számára. Hiába is keresnénk azonban a századforduló környékéről ránk maradt romantikus épületeket, a II. világháború bombázásai után újjáépülő város egész más módon szép: gyönyörű Tisza-partjával és hatalmas parkjával hódít.

Szolnoki kirándulásom során minden olyan simának tűnt. Szinte ösztönösen tudtam a vasútállomásról kilépve, hogy merre kell indulnom, és egy kiépített bicikliút mellett sétálva elindultam a belváros irányába. Szolnok sportos város, így a bicikliút hosszan kanyarog, sőt külön bicikliút-térkép is segíti a városi túrázásra vágyókat. Mivel én gyalog voltam, másféle térképet kerestem, ez már kicsit nehezebb volt, egy oszlopra szerelve bújt meg egy lámpánál elég kis méretben.

Ipolytarnócra, Nógrád megye legészakibb településére érdemes legalább egyszer ellátogatni. Nem csak azért, hogy megcsodáljuk a pici falut körülvevő tájat – az is gyönyörű –, hanem azért is, mert bámulatos pontossággal és részletességgel rekonstruálták a miocén kori élővilágot.

Amikor elkezdtem tervezni a Vakáció Túrám, az elsők között szerepelt az Ipolytarnóci Ősmaradványok felkeresése, már csak azért is, mert egész kicsi korom óta érdekel az ősvilág. Az egyetlen dolog, ami elrettentett, a távolság, pontosabban a körülményes utazás. Ugyanis Ipolytarnócra nem egyszerű Budapestről eljutni. Mindössze két lehetőség (pontosabban három) áll a tömegközlekedési eszközzel utazók rendelkezésére, én egy véletlen folytán mindkettőt kipróbáltam.

Mindnyájunknak van egy olyan listája, ami a lakhelyünkhöz közeli el-kell-menni helyeket tartalmazza, és mindnyájan tudjuk, hogy ezekre a helyekre valószínűleg soha nem fogunk elmenni. Nem azért, nem valójában nem érdekelnek, vagy csak az „illik” ismerni kategóriába tartoznak, hanem pusztán a közelségük okán. Elérhető, tehát bármikor mehetünk, vagyis nem megyünk soha. Azonban néha a legjobban megtervezett napokon is közbeszól az élet, ilyenkor pedig jó előkapni a néhány órás mini kirándulásokat.

Valahogy így jártam én is, a szombat délutánra becsúszó elfoglaltság délelőttre korlátozta a lehetőségeimet. Ezért aztán gyorsan számba vettem az opciókat. Különleges, de elérhető kikapcsolódást kerestem, egyszóval kapásból kilőttem a várat, és minden olyan egyéb lehetőséget, ami Budapesten közkedvelt turistacélpont. Egyébként is túl melegnek ítéltem az időt ahhoz, hogy a betondzsungelben bóklásszak. Így találtam rá a Rupp-hegyre.

A délelőtti, szerencsi kirándulásomról bővebben ITT olvashatsz.

11:45-kor vonatra szálltam Szerencsen és miskolci átszállással átmentem Mezőkövesdre, amit Matyóföld szíveként is emlegetnek. A nap végén általános tapasztalatként megállapítottam, hogy ha tényleg mindent meg szeretnék nézni, akkor ide egész napra kell tervezni. Szerencsére nekem még ott lesz a kirándulás befejezésére a kácsi túra, de ha valaki Mezőkövesdre jön, az bizony egész napos programra kell, hogy készüljön. Mialatt arra vártam, hogy hátha egy helyi lakos a vasútállomásra téved – itt sincs irányjelző a központ felé –, felfedeztem az legegyszerűbb és legnagyszerűbb taxi hirdetést, amit valaha láttam: „Fuvar kell? Hívj fel!”. Ha tehetném, én innentől a Matyó Taxival utaznék.

Mezőkövesd vasútállomása egyébként visszaidézi a magyar átlagot, néhány jobb sorsra érdemes pad alkotja az egyébként elég nagy pénztárral összekötött várót. A kiírásból feltűnt, hogy a kultúrvárót itt is kialakították, de a forgalom elől le van zárva, illetve ezen az állomáson átmenetileg a mosdó sem működött.

Az eredeti terv szerint a Vakáció Túrám első célállomása Kács lett volna egy kis mezőkövesdi kitérővel, azonban az országot péntek éjjel elérő nagy eső miatt még a hajnali indulás előtt újraterveztem a programot. Így a reggelt Szerencsen kezdtem, a visszafele utat megszakítva pedig egy kellemes délutánt töltöttem Mezőkövesden.

Mivel hajlamos vagyok elszúrni az időmet, már meg sem lepődtem rajta, hogy ezúttal is rohannom kell, hogy elérjem a vonatot, bár most előrelátóbb voltam, a szendvicseken kívül mindent bepakoltam előző nap. Így is sikerült majdnem otthon hagyni az esernyőt, ami pedig a reggeli órákban nagyon hasznos volt.

Az elmúlt években rendre azon kaptam magam, hogy úgy repül el a nyár, sőt az év, hogy gyakorlatilag nem volt semmi én-időm, vagyis nem volt se nyaralás, se telelés. Ez persze nem teljesen igaz, mert voltak lopott szabadnapjaim, vagy épp óráim, ráadásul tavaly még egy külföldi út is belefért, de bizony a munka és egyéb előre nem látott körülmények, vagy épp a plusz egyetem bizony elvették tőlem a pihenés élményét. Ezért úgy döntöttem, hogy idén belevágok a nyár nagy kalandjába.

Ebben persze jelentős motivációt jelentett, hogy a MÁV V-A-K-Á-C-I-Ó bérletet adott ki, ami 15, 30, 60 és 90 napos verzióban és elérhető. A dolog különlegessége, hogy végre azokra is gondoltak, akik nem a gimi után koptatják a padokat, ugyanis ezúttal nem szabtak 26-os korhatárt a dolognak, bárki, aki rendelkezik nappali vagy esti érvényes diákigazolvánnyal, az igénybe veheti. (A pontos bérlettájékoztató ITT érhető el)