Bár az utóbbi időben az ismerőseim körében egyre népszerűbb utazási célpont lett Zalaszántó, még mindig nagyon kevesen tudják, hogy Európában eredeti Buddha-ereklyét (csontdarabok) kizárólag Magyarországon lehet látni. A látni persze nem teljesen fedi a valóságot, mert egy óriási aranyszoborban, egy üvegbúra mögött vannak.
Zalaszántóra Hévízhez hasonlóan nem megy vonat, így két lépésben, busszal tudtam megközelíteni a községet. Mivel egy elég kis településről van szó, nem lepődtem meg azon, hogy nem találok embert, aki útbaigazítson, de mivel a buszmegállóból nagyjából csak egy irányban lehet letérni a főútról, nem nagyon volt kérdés, hogy melyik irányba megyek. Ráadásul a fák között már messziről látni kupola tetejét.
A községnek a honlap szerint (http://zalaszanto.hu/turizmus/nevezetessegek/) több nevezetessége is van, de elég romos épületekről van szó, ahol nem szívesen kopogtattam volna, illetve a vízimalom most zárva is van (2019-től elméletileg megint kinyit), szóval úgy döntöttem, hogy kizárólag a sztúpa meglátogatására korlátozom a kirándulást.
A mellékutcán besétálva aztán találtam is egy turistajelzést, ami egyedül árválkodott egy oszlopon, mintegy jelezve, hogy az irány jó, csak légy bátor. Az ösvény ezután hamar egy erdős részre kanyarodik rá, addig azonban le kell győzni egy elég meredek autóutat. A sztúpáig vezető séta egyébként elég hosszú, nagyjából 40-50 perc félig hegymenetnek, de valahol autóval is fel lehet parkolni a közelébe, ha valaki ezt választja.
Az erdős rész igazán vadregényes, és végezetül a Szent Donát Kápolnához lyukadtam ki, ami fel sincs tüntetve a nevezetességek között. Pedig igazán kedves kis épület, és szuper kilátás nyílik a tájra. Viszont bemenni nem nagyon lehet, legalábbis én zárva találtam, úgyhogy nem is sokat időztem ott.
Útjelzőként egyébként a kék csíkon kívül az útszéli keresztek szolgálnak, ami egészen szürreális annak fényében, hogy egy buddhista építményhez tartottam. Egy idő után ezek eltűntek és csak egy szerény fanyíl jelezte a sztúpa irányát.
Közvetlenül az épületre vezető út előtt kialakítottak egy pihenőt, ahol jellegzetes kőhalmokat raktak ki, minden asztal tele volt vele. Akit megérint a hely szelleme, megpróbálkozhat egy kőhalom kirakásával, ezek ugyanis még jobban összpontosítják az energiát. Én is csináltam egy kisebb kőrakást az egyik szabadon hagyott részre. A sztúpa lábánál egyébként nem szabad ilyeneket építeni, erre tábla is figyelmeztet.
Az építmény előtt van egy meditációs központ, ahova el lehet vonulni egy picit lenyugodni, magunkba mélyedni, azonban aki nem akar ilyen mértékben átszellemülni, a sztúpa lábánál is kellemes napot tölthet el. Körben mindenhol zászlók lengedeznek, padokat helyeztek el a fák hűvösében, ahol jól rálátni a 30 méter magas építményre.
Maga a sztúpa zárt, két szerzetes vigyázza, viszont egy lépcsőn fel lehet menni ahhoz az üvegbúrához, amin keresztül látható az ereklye. Egy hatalmas ülő Buddha szoborról van szó, ami rejti a csontszilánkokat, alatta lehetőség van füstölők gyújtására. A füstölőktől az üveg eléggé be van kormozódva, így ez az egész inkább csak távolabbról látványos.
Az építmény mindegyik szintjén körbejárható, és a környezetre is szépen rálátni onnan. Bár alapvetően nem turistalátványosságként funkcionál és az odalátogatók elég nagy része valóban a helyből sugárzó pozitív energiák miatt érkezik (ezt valóban érezni), a fenntartók felismerték az építmény turisztikai jelentőségét, és számos ajándéktárgyat vásárolhatunk, amik valamilyen módon a sztúpához kötődnek.
Mivel ott jártamkor nagyon meleg volt, egy csodálatos kék, virágos legyezővel távoztam, illetve vettem egy hűtőmágnest és egy szerencsepénzt is. Utólag vettem észre, hogy rosszul adtak vissza (illetve, hogy egészen pontos legyek, a számlára is rossz összeget írt), és bár 50 forint nyilván nem a világ vége, érdemes átszámolni még itt is, hogy mit mennyiért veszünk, mielőtt a pénztárhoz lépünk.
Mint bármelyik templom, ők is gyűjtenek adományokat a fenntartásra, ráadásul 2019-re készül el egy testvérsztúpa Ausztriában, amit kizárólag ebből szeretnének finanszírozni. Úgyhogy teákat árulnak, filterenként 100 forint, vagy egy egész dobozzal 1500, becsületkasszás megoldással árusítják. Mivel nem tudom milyen ízű, én csak egy kóstolót vettem.
A mocskos anyagiak:
- Szuvenír: 1700 Ft
- Busz Zalaszántóra (diák/felnőtt 1 útra): 185/370 Ft
Összesen: 2070 Ft-ot költöttem
Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Keszthely: 1750/3675 Ft + gyorsvonati pótjegy
Néhány kép a zalaszántói kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):
