Egy forró nyári napon az ember legkevésbé sem arra vágyik, hogy pipacspirosra sülve, meredek lejtőkön küzdje fel magát valamelyik kilátóhoz. Persze, a látvány később kárpótol, én mégis valami olyan helyet kerestem, ami egyszerűen megközelíthető, megidézi egy túra hangulatát, szemkápráztató kilátást ígér, és pár óra alatt hazaérek – így találtam rá az Apáthy-sziklára.
Eleinte azt hittem, hogy későn indultam, hiszen elmúlt már délután három óra, mire kimerészkedtem a lakásból. Ráadásul a túracipőm sem volt nálam, ezért egy egyszerű utcai tornacipőben vágtam neki az útnak. Azzal nyugtattam magam, hogy könnyű séta, és későn is sötétedik, ezért nem baj, ha sokáig leszek fent a hegyen, de végül rá kellett jönnöm, hogy az előzetes aggodalmam felesleges volt.
A hegy két irányból közelíthető meg: a 61-es és 56-os villamos Nagyhíd megállójától felsétálva, illetve a 11-es busszal a Batthyány tértől a Nagybányai úti végállomásig. Én az utóbbit választottam, mert útba akartam ejteni a legújabb Kolodko-miniszobro(ka)t, az Egyszer volt Budán kutyavásárt. Ezt hamar meg is találtam, a térről a Batthyány utcán kell felsétálni, egészen a Hattyú utcáig. Az első három kutyát (Vahur, Frakk, Bogáncs) és a plakettet könnyű észrevenni, a negyedikhez viszont át kell menni az út túloldalára a másik növényszigethez, a szökőkúthoz.
Visszatérve a Batthyány térre, felszálltam 11-es buszra, ami negyedórával később le is rakott egy erdős rész határában. Nálam ugyan volt víz, de a jövőre nézve jó tudni, hogy közvetlenül a buszmegállónál van egy Végállomás ABC – mosdózási lehetőség viszont nincs.
Az útvonaltervező a Nagybányai útra irányított, ami egyenesen a sziklához visz, azonban én megfogadva néhány úti beszámoló tanácsát, elindultam tovább a Törökvész úton. Ott pár méter után egy „Természetvédelmi terület” táblánál be is lehet kanyarodni az erdőbe (aki bizonytalan, az felmehet pár méterrel odébb egy lépcsős részen is). Több leírás említi, hogy a szikla babakocsival is megközelíthető, de ember legyen a talpán, aki valóban betolja a babakocsit.
Hamar rátértem a zöld jelzésre, és az első tapasztalatom egy magában morgó, részeg hajléktalan volt a pihenőként funkcionáló asztalnál. Egy pillanatra meg is torpantam, de szerencsére végül nem tántorított el a férfi ottléte. Már meg sem lepődtem, hogy sikerült a tanösvény végéről indulnom (a táblák számozása a sziklától kezdődik), és töretlenül baktattam az egyébként lankás (bizonyos pontjain viszont lépcsőkkel keretezett, de meredek) úton.
Az első igazán érdekes jelenség egy barlangszerű sziklaüreg volt, amiből állítólag több is van a hegyen, de sajnos bővebb információt nem találtam róla. Ráccsal védik, hogy ne történhessenek balesetek, de azért elég jól belátni.
Sokkal látványosabb a Kőkapu nevű sziklaképződmény, amely tényleg olyan, mintha valaminek a bejárata lenne. Megy fel egy kitaposott ösvény a másik felére is, de tapasztalataim szerint ez egy titkos randihelyszín lehet, legalábbis én véletlenül megzavartam egy fiatal párt.
Itt egyébként a tanösvény is jobban ki van építve, láthatóan számítanak rá, hogy többen megfordulnak itt. Az Apáthy-sziklánál ugyanez a helyzet, fehér korláttal szegélyezett út vezet el mellette. A szikla egyébként időkapszulaként is szolgál, nemcsak a kőzetek rétegzettsége miatt: az őslények szerelmesei a nyugati oldalon megkereshetik a fúrókagylók nyomait. Azt viszont nem értem, hogy miért kell megrongálni a természeti képződményeket, a lila festékkel ráfújt emberfejek elcsúfítják a látványt.
A szikla mellett található egy kiugró, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a közeli tájra, és ahonnan jól látható az Apáthy-szikla (amely a Látó-hegy része 376 méter magasan), a tetején álló II. világháborús bunkerrel. Szerettem volna felmenni oda is, de sehogy nem találtam meg, hogy honnan közelíthető meg.
Végül feladtam a keresgélést (egyébként is több beszámoló említi, hogy nagyon szemetes, ráadásul hajléktalan lakik benne), és visszasétáltam a buszmegállóhoz. Mindennel együtt körülbelül három óra alatt értem haza, jóleső fáradtsággal, és azzal az élménnyel, hogy részt vettem egy tartalmas kiránduláson, ami akár munka után is bármikor megejthető.
A mocskos anyagiak:
A kirándulás az útiköltségen kívül anyagi ráfordítás nélkül megvalósítható.
Összesen: 0 Ft-ot költöttem, a Batthyány térről indultam és oda is érkeztem vissza.
Néhány kép az Apáthy-szikla kirándulásról (Ha használnád a képeimet, kérlek írj!):
