Barangolások Teodorral

Belelapozni a Világ Legnagyobb Könyvébe

A világ legnagyobb könyve Szinpetrin

2020. január 12. - Toncsi90

A világ legnagyobb könyve Magyarországon található, így nem is volt kérdés, hogy a virtuális bakancslistám előkelő helyén szerepelt a gigantikus könyv megnézése. Egyetlen dolog hátráltatott: Szinpetri, ahol kiállították, egy egészen kicsi, eldugott település Aggtelek mellett, és autó nélkül kissé nehézkes az odajutás.

szinpetri_vilag_legnagyobb_konyve.jpg(fotó: alegnagyobbkonyv.hu)

Gyakorlatilag patikamérlegen számoltam ki az időmet, hogy mikor hol mennyi időt tölthetek, mikor van időm egy kicsit szusszanni, egyáltalán mire van időm valójában. Eredetileg az volt a tervem, hogy a délelőttöt Szinpetrin, a délutánt pedig egy aggteleki túrán töltöm, de az utóbbiról lemondtam.

Elég korán kellett indulnom Budapestről, a 6:05-ös vonattal mentem Miskolcra. Mivel mikor máskor lenne pályafelújítás, mint nyáron, azt gondoltam, hogy a vonatpótló miatt nehézkes lesz az út, de rendkívül jól volt plakátolva a Keleti pályaudvar, így hamar megtaláltam a pótlót. Alig szálltam fel, már indult is velünk a busz, negyed órával korábban, mint kellett volna. Szerencsére megnyugtattak, hogy ez teljesen normális, tele busszal nem fognak a másikra várni. Így Hatvanban el is csíphettem egy korábbi vonatot, amivel fél 9 körül már Miskolcon voltam.

20190802_084034.jpg

Itt ért egy váratlan meglepetés, ugyanis nekem valamiért úgy rémlett, hogy Miskolcon a vasútállomás és a buszpályaudvar egymás mellett vannak, pedig nem. Pontosabban a helyi járat tényleg onnan indul, a helyközi viszont a Búza térről, szóval gyorsan informálódtam, és felpattantam a megfelelő (1-es) buszra. Csak három megállót kell menni, viszont elég nagy távolság, nem ajánlatos sétálni.

A buszunk 9:25-kor indult Szinpetrire, kicsit furcsa volt, hogy mindenki ismert mindenkit (a sofőrt is), így csak akkor kértem meg a vezetőt, hogy szóljon, ha le kell szállnom, amikor már kevesen voltak. Ez egyébként állandó és kifizetődő szokásommá vált, hogy a sofőr mögé ülök, és előre jelzem, hogy nem tudom, merre megyek. Hasznos dolog, mert nincs idegeskedés, nyugodtan lehet élvezni az utazást.

Szinpetrin a második megállónál érdemes leszállni, onnan közelíthető meg leggyorsabban a könyv. Gyakorlatilag végig kell sétálni a falun, a busz haladási irányát követve. Ha valaki hozzám hasonlóan a Google-t hívja segítségül, kicsit más látképpel fog találkozni, mint az ottani képeken. A nagy transzparenst szerényebb, digitális táblára cserélték, ennek ellenére egyértelmű jelzések vannak a község határában, hogy merre kell menni.

20190802_110456.jpg

Egy háromfős család is éppen akkor érkezett, amikor én, így együtt vártunk a bejutásra, a kapu ugyanis zárva volt (ezzel kapcsolatban érdemes átolvasni a könyv honlapját, ugyanis rengeteg hasznos információt rejt, többek között a bejutással kapcsolatban is). Előttünk egy német csoport volt, ezért körülbelül 10 perc várakozás után jutottunk csak be. Ekkor még annyi plusz információt sikerült szereznem, hogy most szerencsénk volt, mert nem mindenki tud bejutni, aki csak úgy ideérkezik, még magánszemélyként is érdemes időpontot foglalni.

A tárlatvezetést a múzeum tulajdonosa, a Nagy Könyv megálmodója, Varga Béla tartotta, és először egy nyomdászati kiállítást mutatott. A termekhez egyébként külön tartozik egy néhány perces videó is, bemutatja, hogy mit is láthatunk tulajdonképpen. Az első teremben Gutenberg korát igyekeztek rekonstruálni, a nyomdagép, Gutenberg asztala, néhány nyomdai eszköz látható itt, anyaghűen újraalkotva, illetve annak a több, mint 200 karakterből álló betűkészletnek egy régebbi változata, amit Gutenberg is használt. A betűkészlet érdekessége, hogy teljes egészében megvan, ilyen korú és teljességű gyűjtemény máshol a világban nincs. Varga Béla elmondta, hogy szakmai körökben ez nagyobb jelentőségűnek számít, mint a könyv.

20190802_113438.jpg

A következő teremben a papírgyártásba lehetett betekinteni, itt is anyaghűen rekonstruáltak egy nyomógépet, amit a malomkerék segítségével tudnak meghajtani. Egy pár másodpercre be is kapcsolták nekünk a gépet, hogy lássuk a működését.

A harmadik terem egészen különleges gyűjtemény volt, korabeli Bibliák, 5-600 éves – vagy még korábbi – szent szövegek (többek között a Tórából is) vannak kiállítva. Ebben a teremben sem mobiltelefont, sem fényképezőt nem szabad használni, illetve látszólag nagyon komolyan van biztosítva a gyűjtemény, és fel is hívják a figyelmet, hogy ne próbáljuk meg megfogni, lefotózni a könyveket.

A Nagy Könyv megnézése előtt a malom kertjébe is kimentünk, nagyon szépen rendezett az udvar, és itt is kaptunk egy rövid bemutatót, Varga Béla kinyitotta a zsilipet, hogy elinduljon a malomkerék. Megnéztük a közeli dombon fekvő, 96 méteres, terméskőből kirakott szalamandrát is, ami egyébként az Aggteleki Nemzeti Park jelképe.

dsc08023.JPG

A tárlatvezetés zárásaként beléphettünk a terembe, ahol a Könyv van. a Könyv szinte a teljes helyiséget elfoglalja, és a térség barlangjait mutatja be, addig nem látott részletességgel. A kiadvány 346 oldalas és 418*377 cm egyetlen oldala, bámulatosan nagy, borítóját 13 egész marhabőrből készítették, amik pontosan illeszkednek egymáshoz. Díszítésként egy szalamandra került fel a könyv elejére. A Guinness-rekordot 2010. március 21-én hitelesítették, azóta hivatalosan is ez a világ legnagyobb könyve. Varga Béla elmondta, hogy ennél nem is lesz nagyobb egy darabig, ugyanis ma a világon nem létezik olyan nyomdagép, ami akárcsak egy centivel nagyobb oldalt tudna nyomni, egy nagyobb gép előállítása pedig olyan óriási költség, amit nem vállal senki.

A könyv egyébként lapozható, de a súlya miatt eddig mindössze négyszer tették meg, ehhez egy speciális lapozógépre, illetve nagyjából 6-8 ember munkájára van szükség. Egy ilyen nagy könyv esetében nagy a késztetése az embernek, hogy megfogja, a készítők erre is gondoltak, így kiraktak egy „tapizható” lapot, ami olyan anyagból készült, mint a Könyv oldalai is, ezt meg lehet fogni.

A kiállítás maga körülbelül egy óra alatt bejárható, éppen annyi idő, hogy kényelmesen vissza lehet utána sétálni a buszmegállóig. Szinpetriből nem megy délután Miskolcra busz, ezért átmentem Aggtelekre. Innen kétféleképpen lehet visszajutni Budapestre, a legegyszerűbb, ha a közvetlen buszt választja az ember. Úgy döntöttem tehát, hogy nem megyek el a barlangig, hanem a váróterem közelében sétálgatok, illetve beugrottam a szemközti kisboltba valamilyen nasiért. Erre szükség is volt, ugyanis Budapestig az út 4,5 óra, és csak Egerben álltunk meg egy hosszabb, 15 perces pihenőre.

Összességében nagyon érdekes tárlat, szép gyűjtemény, a Könyv pedig a maga nemében tényleg páratlan, és ha nem lenne ennyire körülményes az odajutás, akkor minden bizonnyal még párszor ellátogatnék Szinpetrire.

A mocskos anyagiak:

Belépő a múzeumba (diák/felnőtt): 1200/1400 Ft
Miskolc helyi járatos jegy: 400 Ft

Összesen: 5170 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Miskolc: 1945/3885 Ft
Miskolc -> Szinpetri: 1260/2520Ft
Szinpetri-Aggtelek busz: 155/310 Ft
Aggtelek -> Budapest: 2155/4305 FT

Néhány kép a szinpetri kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):

A bejegyzés trackback címe:

https://barangolasokteodorral.blog.hu/api/trackback/id/tr3015368640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása