Ha meg kellene tippelni 2018-2019 legnépszerűbb magyarországi helyét a közösségi médiában, valószínűleg a bokodi lebegő falu versenybe kelhetne a címért. Különleges helyként írják le, a neten milliárd fotó található róla, némelyik beszámoló pedig konkrét megközelítési tippeket is ad – egyébként egyik sem tökéletesen pontos, ugyanis a híres móló rendeltetése szerint horgászház, és így is hívják, a térképen is így érdemes keresni.

A beszámolókat én is olvastam utazás előtt, így a leírásnak megfelelően alapvetően Oroszlány felől terveztem megközelíteni a helyet. Csakhogy ha valaki tömegközlekedéssel érkezik, akkor nem tudja onnan elérni, vagy legalábbis rendkívül körülményesen. Ugyanis nagyon szép, hogy az ember leszáll a vonatról Oroszlányon, de onnan két irányba indulhat, és a hosszú út tényleg nagyon hosszú.

A vasútállomás, ahova érkeztem távol esik mindentől, ami elindíthatná a bokodi túrát, így az ember kénytelen a saját feje, vagy online térképek után menni. Utóbbiban a múltkori kaland után már kevésbé bíztam, de azért bepötyögtem, hogy Bokod (itt rontottam el, hiszen a horgászházakhoz kell tervezni, hogy jó irányba menjünk), és elindultam. Még örültem is, mert egyrészről a piros jelzés fel volt festve (ennek utólag végiggondolva nem szabad bedőlni, hiszen nem turistacélponthoz megy az ember), másrészről az autóút mellett járda ment, szóval majdnem biztos voltam benne, hogy jó irányba megyek. Egy idő után aztán a járda elfogyott.

Szerencsémre éppen akkor fordult ki a szomszéd utcából egy biciklis, szóval megérdeklődtem, hogy merre tovább. „Jó nagy séta lesz” felkiáltással irányba állított, és én naiv, azt hittem, hogy az autóúttól elkanyarodó, fás ösvényre céloz. Az út ki is vitt lakóházakhoz, de ott zsákutcába futottam. A következő útbaigazítóm azt mondta, hogy nyugodtan menjek arra, csak át kell ugrani a patakot, nem tudja most milyen széles, de régen mindig úgy jártak át. Kedvesen megköszöntem, mondván nem élnék a helyi szokásokkal, és visszakanyarodtam. Az autóútra. Merthogy egy harmadik segítség azt mondta, hogy mások is ott szoktak menni (ezek szerint, ha ezt így tudják, nem csak én próbáltam biztonságosabb alternatívák után nézni)

Igen, másfél órát kell sétálni az autóút mellett, hogy gyalogosan Bokodra érjen az ember. A tó másik túlfelére már nem mentem el, nem is kell, a híres rész az Oroszlány felőli oldalon van, csak éppen jóval beljebb, mint az autóút. Én pedig rendületlenül sétáltam, és már csak egyetlen apróság nehezítette az utam: mivel a vasútállomás mindentől messze esik, nem tudtam vizet és ételt venni sehol. Egyébként mosdózási lehetőség se nagyon van, a pályaudvaron a WC le van lakatolva, a pénztárostól kell elkérni a kulcsot, a pénztáros pedig folyton felszívódott.

Szóval az első utamba kerülő embert megállítottam, hogy merre van itt bármi, ahol tudok venni innivalót, majd mivel semerre, ezért kértem egy pohár vizet. Készségesen adott, és mondott néhány fontos információt is a túrám kapcsán. A legfontosabb, hogy a bokodiak utálják a turistákat, szóval sehol nem fogok tudni olyan helyet találni, ahol felengednek a mólójukra, a másik pedig, hogy van a sorompó közelében egy csapat, akik kifejezetten a turistákra utaznak és veszélyesek, ezért a sorompó közelében vigyázzak. Ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, mert a harmadik tanácsa az volt, hogy ne menjek a híres móló fele, mert úgyis le van zárva és el van kerítve. De én mentem, mert azért érkeztem.

Nos, a rész egyáltalán nincs elkerítve, bár való igaz, hogy a hídra nem engednek fel, némelyik út pedig konkrétan már kaput kapott a kéretlen látogatók miatt. Szóval egészen meg kell kerülni a lakott részt, és úgy érhető el a képekről ismert hely. Amúgy az az egyetlen pontja a partszakasznak, ahol le lehet menni a vízhez, mindenhol máshol sűrű fás rész, elkerített telkek vagy nádas van.

Be kell vallanom, nekem kellemes csalódás volt a látvány, mert a csalódott beszámolók nagyon illúziórombolónak írják le. Való igaz, sok a szemét, ráadásul amikor ott jártam, akkor a tulajok épp a szárazföldön bográcsoztak, és előbb morcosan néztek, majd tüntetőleg elfordultak (ezért aztán nem volt túl nagy kedvem művészkedni, csak gyorsan kattintottam), de azon kívül van varázsa a helynek. A képbe egyedül a „magánterület” tábla rondít bele, amire a tapasztaltak alapján azt is írhatták volna, hogy „utállak”, de azok, akiknek a háza arrébb van, készséggel segítettek.

Visszafele az Oroszlányba vezető úton mentem, ami szintén kocsiút, de kevésbé forgalmas, innen pedig könnyen megközelíthető a Kamalduli remeteség Majkon. Oroszlányból a piros kör jelzésen haladtam (de van sárga jelzés is, az a vasútállomástól indul, és keresztezi azt, amin én indultam), nagyon jó a felfestés, egy idő után pedig már ki is van írva nyilakkal, hogy merre kell haladni. Egyszerűen nem lehet eltéveszteni.

Persze, itt is van egy autóutas szakasz, amit nem lehet megkerülni, szóval egy bokodi-majki túrán nagyon figyelmesnek kell lenni, de gyakorlatilag táblától tábláig vezet az út. Egy ponton választhat az ember, hogy erdősebb, vagy aszfaltos úton menne tovább, én az erdőt választottam, és a remeteség oldalában lyukadtam ki.

Az épületet jelen pillanatban újítják, ezért a bejáratát áthelyezték, illetve csak egy kisebb része látogatható, érdemes tehát akkor ellátogatni ide, ha kész lesz. Visszafelé még megálltam a Majki-tónál, ami nagyon szép látványt nyújt a domboldal aljából.

Bár egész naposra terveztem a túrát, nagyjából 2 órára már visszaértem a vasútállomáshoz, és igaz, hogy vannak még a környéken érdekességek, azért mégiscsak két településre sétáltam át, ráadásul nem veszélytelenül, ami rendkívül fárasztó volt, szóval még jól is jött, hogy délutánra már hazaértem.

A mocskos anyagiak:

A túra anyagi ráfordítás nélkül kivitelezhető, ha nem megyünk be a remeteségbe
Remeteség jegyár (diák/felnőtt): 1000/2000 Ft

Összesen: 0 Ft-ot költöttem, de nem mentem be a remeteségbe .

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Déli pályaudvar -> Oroszlány: 745/1490 Ft

Néhány kép a bokodi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):