Barangolások Teodorral

A gémeskutak árnyékában

Hortobágy

2019. július 25. - Toncsi90

Ha fel kellene sorolni Magyarország legismertebb tájegységeit, nevezetességeit, szinte biztos, hogy az Alföld és a Hortobágy előkelő helyet kapna a listán, és az is nagy valószínűséggel állítható, hogy az emberek lelki szeme előtt megjelennének a végtelen délibábos rónák, szürkemarhák és a vadlovak. Így aztán – mivel az én fejemben is valami hasonló kép élt – fontos pontja volt a virtuális bakancslistámnak a kilenclyukú híd megnézése. A képzelt idill aztán nagyjából egy perc alatt oszlott szét, amikor odaértem, így eddigi utazásaim legmegosztóbb élményévé vált a hortobágyi utazás.

img_6010ab.jpg

Magát a települést nagyon könnyű Budapestről megközelíteni, a Keletiből füzesabonyi átszállással szinte egyenesen a hídnál rak le a vonat, és a visszaúttal sem kell sietni, a fél 6-kor induló járattal emberi időben vissza lehet jutni Budapestre, mindezt úgy, hogy minden fontosat megnéz az ember.

A vasútállomástól körülbelül 5-10 perces sétával jutottam el a látogatóközpontig, ahol a belépőket kell megváltani. Hortobágyon nagyjából minden múzeum elérhető távolságra van, így valójában teljesen mindegy, hogy honnan is indul az ember. Én, ha már ott voltam, a látogatóközpont kiállításával kezdtem, ami a táj jellegzetes élővilágát mutatja be, kitömött állatokkal (és egyébként jegy nélkül, ingyenesen is megnézhető). Ez a gyerekeknek különösen izgalmas lehet, mert miközben végigsétálunk a kijelölt úton, madár- és állathangok vesznek körül. Van egy emeleti rész is, ott interaktív játékok vannak, sőt be is lehet öltözni jelmezekbe egy fotó kedvéért, de alapvetően célzottan oktató szándékkal van a terem berendezve (én arra saccolnék, hogy 9-10 évesek a célközönség). Egyébként én is egészen jól elnézelődtem, mert jó pár olyan dolog van, ami a felnőtteknek is érdekes lehet.

Van egy vetítőterem is, ahol egy 3D-s filmet lehet megnézni, mivel a jegyem árában benne volt, szívesen ültem be rá. Jól szerkesztett film, minden fontosat bemutat, viszont túlidealizál, ettől pedig számomra még nagyobb lett a kontraszt a valósággal. A kiállításokra egyébként lehet venni külön jegyet is, de a kombinálttal jobban jár az ember, mert majdnem mindenhova jó, így én ezt választottam.

img_6005ab.jpg

A látogatóközpontból átsétáltam a Pásztormúzeumba, ami az út túloldalán volt, és a jellegzetes pásztori öltözékeket, eszközöket mutatták be, illetve itt lehetett megvenni a szafarira a jegyet. A Körszínben ennél kiterjedtebb kiállítás volt, a mindennapi élet jellegzetes jeleneteit ábrázolták, minden részhez tartozik egy kisebb leírás is, így aki behatóbban akarja tanulmányozni az adott mesterséget, bőven olvashat róla.

A jegyem árába beletartozott volna még a Kadarcsi csárda felkeresése is, de az jóval messzebb van, ezért azt gondoltam, hogy majd a kirándulás végén elmegyek oda, de eléggé fárasztó volt így is, úgyhogy ez kimaradt. Ami viszont érdekelt volna, az a Meggyes csárda, viszont oda elvileg csak csoporttal lehet menni, nem találtam arra nézve információt, hogy egyéni látogatóknak is nyitott-e, megkérdezni pedig elfelejtettem. A hortobágyi kirándulás tervezése egyébként is kicsit macerás, a Nemzeti Park oldalán lehet csak érdemleges információhoz jutni, három külön aloldalon ITT, ITT és ITT. A honlap egyébként rengeteg hasznos dolgot rejt néhány perces kereséssel, számos letölthető anyagot, túratérképeket, ezeket egyébként a látogatóközpontban is tudtam kérni, ingyenesen.

Csárda helyett elmentem a kilenclyukú hídhoz, ami ott jártamkor csak félig látszott ki a nád mögül. Szépen rendben tartják, és még egy szelfihely is ki van alakítva, ahonnan a legideálisabb fotózkodni. A fehér Hortobágy-keret kicsit belerondít a látványba, nem is lehet a szobrokkal fotózni a hidat úgy, hogy bele ne lógna a képbe, de végül tudtam úgy állni, hogy jó képet csináljak. A híd egyébként nagyon keskeny, egy busz és egy kocsi el sem fér egymás mellett, és trükközni kell itt is a fotózással, mert viszonylag nagy rajta az autóforgalom.

img_6145ab.jpg

Az utazást eredetileg egy madárkórházas szafarival szerettem volna zárni. A kórházat végül kihúztam a listámról, mert előző nap, amikor álltam sorba a boltban a pénztárnál, az előttem álló épp azt ecsetelte telefonba – ilyenek a véletlenek –, hogy a fia ott gyakornokoskodik két hete, de akkora a bűz és a mocsok, hogy haladéktalanul elhozza. Eleve kétkedve álltam hozzá ahhoz, hogy nem kevés pénzt fizessek a „látványkórházért”, de ez végképp afelé billentette a mérleget, hogy ne menjek el oda. Van egyébként egy állatpark is, ahogy utána olvastam, az inkább a gyerekeknek lehet izgalmas az állatsimogatóval.

A szafarira viszont befizettem, azt gondolván, hogy azért az mégis kicsit más. Egyénileg nem lehet megközelíteni a parkot, félig nyitott retro szafari buszok visznek ki, amire külön belépőt kell váltani. Nagyjából 10 perces útról van szó (betonút van kiépítve), és mivel nincs ablak és átfúj a szél a buszon, érdemes minden olyan dolgot, amit elvihet a szél, mélyen a táskába rejteni, mert lehetetlen lenne a nyílt terepen megtalálni.

Egy kiállítóháznál rakott ki a busz, ami mellett játszótér és pihenő is van. bármilyen irányba elindulhat az ember, én a balról jobbra elvét követtem. Be lehet fizetni egy extra szafarira is, aminek az a lényege, hogy kisebb kocsikkal kivisznek a „vadonba”, hogy közelebbről láthassuk az állatokat, de mivel elszólta magát a sofőrünk, hogy annyira nem éri meg, lemondtam róla.

img_6060ab.jpg

Felhívták a figyelmet arra is, hogy az itt látható állatok egy jelentős része mentett, mert megsérült és a madárkórházból került át, szóval nem lepődtünk meg, hogy a ragadozó madarak a kerítés mögött csak gubbasztottak.

Nem csoda hát, hogy a legtöbb időt egy szabadon ugráló hatalmas nyúllal szemezve töltöttük, és ő unta meg előbb, hogy minket néz. A vadlovak jóval messzebb legelésztek, néha átvonultak az itatójukon, az nagyon szép látványt nyújtott. Alapvetően egyébként hatalmas területen élnek az itteni állatok, szóval egy-két kivételével tényleg mindegyikről elhihető, hogy jól is érzik magukat itt, némelyik viszont olyan környezetben van, mintha egy állatkertbe mentünk volna be.

Volt egyébként egy vadles a kiállítóháznál, ahonnan meg lehetett figyelni a lovakat például, elég érdekes módon a másik irányba fordulva, a távcsövön ugyanis „délibáb-effekt” volt, szóval ha belenézel olyan, mintha délibábot látnál.

Apropó effekt: a klasszikus kiállítóhelyeken szinte semmi nem emlékeztet arra a Hortobágy-képre, ami egy nem helyi lakos fejében él, gémeskutat én például egyetlenegyet láttam a szafari buszból, arról is az volt az érzésem, hogy azért rakták oda, mert „jellegzetesség”, és „legyen már egy ilyen is”, és a szürkemarha is csak a kisfilmben tűnt fel (Heck marha viszont volt, ez barna színű és nagyon jól néz ki). Aztán lehet, hogy csak én nem néztem körül rendesen.

img_5997ab.jpg

Természetesen mielőtt hazaindultam, nem hagyhattam ki a Hortobágyi Csárdát, ahol élőzenével várják a látogatókat. Ahogy általában mindenhol, itt is vannak kifejezetten a tájra jellemző ételek, viszont az árak nem a magyar pénztárcákra vannak szabva, így bármennyire is csábítóak voltak a szürkemarhából meg mangalicából készült falatok, 3500 forint egy szelet rántott mangalicáért még nekem is sok, ráadásul erre még rászámolnak (és az italért is külön) 10% szervízdíjat – erre érdemes odafigyelni, mert nem hívják fel rá külön a figyelmet, így a magyar borravaló-rendszerhez szokott látogató könnyen túlfizeti az ebédjét. Maradtam tehát egy (viszonylag) olcsó, de klasszikusabb ételnél. Ízletes volt, de nem kiemelkedő. (Részletes étlap egyébként elérhető a neten ITT)

Még tervezek egy túrát Hortobágyra, mert a Nemzeti Park tanösvényei most kimaradtak, és a Hortobágyi-halastavi egészen jónak ígérkezik. Összességében nem csalódtam ebben a rövid kirándulásban, örültem, hogy a bakancslistám ezen pontja mögé is pipa került, de sokkal többet, sokkal jobbat vártam ahhoz képest, amekkora jelentőséget tulajdonítanak neki.

A mocskos anyagiak:

Kombinált jegy (diák/felnőtt): 600/1200 Ft (biztosítanak családi kedvezményt is!)
Hortobágyi Vadaspark (diák/felnőtt): 1000/1600 Ft
Extra szafari: 1200 Ft
Szuvenír: 400 Ft
Ebéd: 3000 Ft

Összesen: 5000 Ft-ot költöttem, de nem vettem részt az Extra szafarin és kihagytam két látogatóhelyet.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Füzesabony (hatvani átszállással): 1260/2520 Ft
Füzesabony -> Hortobágy: 650/1300 Ft

Néhány kép a hortobágyi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):

A bejegyzés trackback címe:

https://barangolasokteodorral.blog.hu/api/trackback/id/tr314906458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása