Ha kikapcsolódásra vágyik az ember, és új élményeket keres, akkor valami olyan után kutakodik, amivel nem találkozik minden nap. Így keveredtem Tabajdra, a mezítlábas parkba. Sajnos, amikor ott jártam, az eső megrongálta a parkot, így csak részben lehetett használni, de mindenképpen el fogok látogatni oda még egyszer.

A parkról leginkább csak élménybeszámolók alapján hallani, mert a honlapja elég kezdetleges, és nem túl sok információ van rajta. Az odajutás egyébként elég egyszerű, a busz gyakorlatilag ott tesz le a park bejáratánál, csak át kell menni az úton. A mellékutcát, amin be kell fordulni, tábla jelzi, de egy szobor is áll az út elején, afféle iránymutatóként. A park látogatása egyébként bárki számára ingyenes.

A patak 2019 nyarán megáradt, és elmosta a patak menti részeket, erre kiírás is figyelmeztetett. Valóban, gyakorlatilag a lefektetett fapallókon kívül nem volt ott lent más. Az, hogy mezítláb járjak, eléggé kívül esik a komfortzónámon, és szerintem bárkinek, aki városban él, nekem gyakorlatilag csak egy gyerekkori emlék. Egészen furcsa is volt levenni a cipőt, de kellemesen bizsergette a lábam a föld.

Az átmeneti palló elég csúszós és sáros volt, de szerencsére jól lehetett rajta közlekedni, viszont ahol a fakeret szerint valamilyen anyagnak kellett volna lennie, most csak föld volt. Aztán ahol elvált az út a pataktól elkezdett kirajzolódni a park valódi képe. A köves lépcsős rész azért kicsit fájt, az éles kavicsok bele-belevágtak a talpamba. Eszembe juttatta azt a viccet, hogy „nem tudod, mi a fájdalom, amíg nem lépsz rá egy legóra”. A domb tetején az állomások már jó állapotban voltak. Borzalmas az egyensúlyérzékem, ezért a farönkökön nem mentem végig, azon kívül mindent kipróbáltam. A kör egy pontján meg lehet pihenni, és akár még piknikezhetünk is, de mivel még elég reggel volt, csak egy pár percre ültem le.

A domb alján, mielőtt visszakanyarodna az út a patak felé, van egy jó nagy játszótér, láthatóan iskolás csoportoknak szánták ezt a pályát, talán terepgyakorlatnak. Itt megmoshatja az ember a lábát, mielőtt visszabújik a cipőbe (törölközőt mindenképp érdemes vinni erre a kalandra). Ugyancsak a játszótér mellett volt egy büfésbódé is, ami ott jártamkor zárva volt, nyilván nem gondolta a park üzemeltetője, hogy egy megrozzant parkba annyi látogató jön, hogy érdemes legyen kinyitni.

Épp a félig használhatóság miatt rekordidő alatt értem végig, és még jó sok időm maradt a Tabajdra szánt időmből. Szerencsére a község honlapja jól átlátható, így kinéztem egy római kőtárat, ami az Önkormányzat udvarán ingyenesen megtekinthető. Ez amúgy alig száz méterre van a parktól (bár úgy gondolom, hogy Tabajdon egyébként sincsenek nagy távolságok). Kicsit keresnem kellett, mert akárhonnan közelítettem meg az udvart, egyik oldalról fogorvos, másik oldalról kocsibeálló és bokrok fogadtak. Ez az, aminek nem szabad bedőlni, ha az ember bármelyik oldalról beljebb sétál, megtalálja a tetővel védett, de egyébként szabadtéren álló köveket.

Néhány homlokzati kőről, szoborról, oszlopfőről van szó egyébként, de érdekes darabok, érdemes megnézni őket. Van mellettük egy lapozható ismertető is, de azt már eléggé kikezdte az időjárás, szóval nehezen olvasható. A falra szögelt tábla viszont érdekes információkat oszt meg a kövekről.

El akartam menni a tájház felé is, de azon túl, hogy létezik ilyen, nem találtam bővebb információt róla, ezért inkább egy előbbi busszal indultam Tatabányára. Innen aztán egyszerűen meg tudtam közelíteni a következő úti célomat, Vértessomlót. Nagyon kedves falu, érdemes körülnézni, szép régi épületek vannak benne, és gondosan rendezett. A délutáni programom Vitány várának felkeresése lett volna, de eltévedtem.

A térképem szerinti irányba indultam el, ami kivitt a faluból. Kicsit szitkozódtam is, amikor megint kiértem egy autóútra, amit ezúttal túl veszélyesnek érzékeltem, ezért amikor alkalom adódott, bevetettem magam az erdőbe. Az első, ami rögtön feltűnt, hogy valószínűleg nagyon messze lehetek, nemhogy a vártól, hanem a legközelebbi turistaútvonaltól is. Ráadásul a Vértesben egyáltalán nincs térerő, így azt se tudtam megnézni, hogy nagyjából hol lehetek.

Végül rátaláltam egy piros háromszög jelzésre, és azon indultam el az egyik irányba. Így jutottam el majdnem két óra bolyongás után a Somló-hegyi kilátóhoz. A kilátó elég elhagyatottnak látszott, mintha nem sűrűn látogatnák, de jó állapotban volt, és nagyon szép kilátás nyílt róla a tájra. Amerre csak néztem, mindent erdőség borított. Lent a kilátó lábánál pihenőhely van kialakítva, így piknikezéshez kitűnő helyszín. Megebédeltem, és újult erővel vágtam bele Vitányvár felfedezésébe, de újfent elkavarodtam félúton. Végül jobbnak láttam visszamenni a faluba, ezúttal már azt is tudtam, hogy a piros háromszög egyenesen levisz. Sajnos a busz éppen az orrom előtt ment el, mert éppen a község másik felén lyukadtam ki, és mivel ritkán jár, még két órát kellett várnom a következőre. Vitány vára tehát továbbra is egy felfedezésre váró pont.

A mocskos anyagiak:

A kirándulás az útiköltségen kívül anyagi ráfordítás nélkül megvalósítható.

Összesen: 0 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Déli pályaudvar -> Bicske: 375/745 Ft
Bicske -> Tabajd: 185/370 Ft
Tabajd -> Tatabánya:
Tatabánya -> Vértessomló: 155/310 Ft
Tatabánya -> Déli pályaudvar: 650/1300 Ft

Néhány kép a tabajdi és vértesi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):