Évek óta a bakancslistámon volt, hogy eljussak Gántra, pontosabban a mellette elterülő régi bauxitbánya területére, amely a képek alapján olyan, mintha a Marson lennénk. Egyetlen dolog tartott vissza az utazástól, mégpedig, hogy autó nélkül nem tűnt egyszerűnek az odajutás. Bár a félelmem nem volt alaptalan, végül mégis könnyebb volt az út, mint gondoltam.

A kirándulás tervezésekor úgy láttam, hogy a korábbi beszámolókat készítők nagy része is kocsival közelítette meg a községet, de amikor rátaláltam egy „tömegközlekedős” útleírásra, megnyugodtam. Székesfehérvári átszállással mentem Budapestről – a fővárostól Fehérvárig vonattal, majd átsétálva a buszpályaudvarra, busszal –, ez nagyjából kétórás utat jelentett. De van egy egyszerűbb megoldás is, a Népligetből megy közvetlen buszjárat.

A terv az volt, hogy előbb a tanösvényen kívüli részt járom be, majd a látogatóközpontnál lévő, jeggyel nézhető területet. A buszmegállók elnevezése becsapós, mert bár adná magát a bányánál leszállni, a zöld háromszög, amire nekem szükségem volt, az Újsor 210. megállónál kezdődik.

Egy meredek lejtőn mentem fel a fehér kőkereszthez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Gántra és a Vértesre. A 2020-ban viharkárok miatt felújított emlékhelyet eredetileg 2006-ban állították a Gántról kitelepített német nemzetiségű lakosok és a bauxitbányászok tiszteletére.

A rövid megálló után árvalányhajak gyűrűjében vágtam neki az úti célom megkeresésének. Egy szűk ösvényen haladtam hol meredeken le, hol hegynek fel, a táj pedig folyamatosan változott körülöttem. Egy ponton rátértem a sárga + jelzésre (pontosabban csak szerintem, mert a fákon a felfestésből nem sok látszott). Ezen a ponton jöttem rá, hogy bent az erdőben nem igazán van térerő és net, ezért érdemes lett volna kéznél tartani egy offline térképet. Szerencsére körülbelül 20 perc gyaloglás után a lábam alatt már vöröslött a talaj, ezért tudtam, hogy közel vagyok. Amikor aztán kiléptem a fák közül, a Anger-réti külfejtésnél valóban nem evilági táj fogadott.

A bánya, aminek a nyomai ma is láthatóak, 1926-ban nyílt, és a 20. században itt folyt Európa legnagyobb bauxitkitermelése. A termelés 1953-ban érte el a csúcsteljesítményét, azonban 1987-re azonban annyira veszteségessé vált, hogy bezárták.

A helyszínen hiába tudtam, hogy nem a természetes erők formálták ilyenné a tájat, hihetetlenül jól nézett ki. Ugyan nem volt olyan élénk és intenzív, mint a fotókon, és azt is egyből láttam, hogy „trükközni” kell, ha marsi hatást akarok elérni, nagyon tetszett a látvány. Látszik, hogy az elmúlt közel 40 évben a természet lassan kezdi visszavenni, ami az övé, rengeteg a fa és a bokor, különösen az apró bányató közelében.

Ahogy ott álltam a domb tetején, kissé bizonytalanodtam a „merre tovább”-bal kapcsolatban, merthogy nem láttam jelzést, hogy hol lehetne lemenni. Végül megoldottam, és lent már elég egyértelműen kanyarogtak a turistabarát útvonalak. Egészen sokáig lehet itt barangolni, és láthatóan sokan is teszik, ott jártamkor rengeteg család kirándult erre. Viszont a fák ellenére magán a területen kevés az árnyék (a tanösvényen szinte nincs is), ezért naptej és fejfedő nélkül – meg úgy általában egy nagyon meleg napon – nem ajánlatos odamenni.

A sárga +-en hagytam el a területet, és egészen addig mentem, amíg nem találtam egy irányjelző táblát. A nyilak elég megviselt állapotban vannak, de a földtani park és múzeum irányát egyértelműen mutatták, úgyhogy hamarosan már a látogatóközpont parkolójánál voltam. A Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park az út túloldalán van, és bár zebra nincs, nem olyan forgalmas az út, könnyű átkelni.

A honlapjukon rengeteg az információ, de a pénztáros minden látogatónak, így nekem is javasolt egy haladási irányt. Az első állomásom a múzeum volt, ami stílusosan úgy lett kialakítva, mintha magába a bányába mennénk be. Amikor ott jártam, elég meleg volt, ezért különösen élveztem, hogy bent határozottan hűvös az idő.

Az első teremben a bauxittermelés történetéről olvasni egy rövid áttekintőt, majd következnek a szerszámok, szállítójárművek, eszközök, technikai berendezések. A tárlat végén még egy kőzetkiállítás is helyet kapott, amin azt mutatják be, hogy Magyarország hegységeiben milyen kőzetek találhatók.

Ezután következett a földtani park, ami egy 3,5 km hosszú, 13 állomásos tanösvény. Valójában ez az a hely, ahol a neten látott fotókat is el szokták készíteni, de őszintén le a kalappal a fotósok előtt, ugyanis amikor ott voltam, annyi látogató volt, hogy szinte a lehetetlennel ért fel olyan képet csinálni, amibe nem lóg bele valaki.

A kihelyezett táblák az általános információk mellett felhívják a figyelmet a különböző, érdekes formájú sziklákra és természeti képződményekre. Persze, a látogatók is folyamatosan alakítják a tájat, a domboldalon sorra épülnek a kisebb-nagyobb kőrakások. A lankák mellett két nagyobb bányató is van a völgyben (illetve van egy harmadik is, de abban épp nem volt víz), le lehet sétálni egészen a partjáig is. És bár azt hinné az ember, hogy a vörös sziklás rész halott, a vízben rengeteg ebihal úszkált.

A park kényelmesen körülbelül másfél óra alatt járható körbe, a látogatóközpontnál pedig kialakítottak egy kültéri játszóteret és pihenőhelyet. Bent van mosdózási lehetőség, de például büfét nem nagyon láttam. Egy frissítő után elindultam vissza külfejtéshez, mert elvileg a sárga +-en vissza kellett volna jutnom Gántra (a múzeum a községen kívül található), de akármerre mentem, sehol nem találtam. Konkrétan eltévedtem. Amikor harmadszorra lyukadtam ki a külfejtésnél, úgy döntöttem, hogy visszamegyek a látogatóközponthoz. Ott a kerítés mellett haladt egy szűk földsáv az autóúttal párhuzamosan, úgyhogy nekivágtam, hogy besétáljak Gántra.

Ez egy közel 40 perces gyaloglást jelentett sík terepen, viszont, ha már így alakult, besétáltam a Vértes vendéglőig, ott ugyanis Országos Kéktúra pecsételőpont van. Visszafele pedig pont elértem egy buszt, úgyhogy a kaland végül pozitívan zárult.

A mocskos anyagiak:

Múzeumbelépő (diák/felnőtt): 1000/1500 Ft

Ha nincs Országbérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):

Budapest -> Gánt  (diák/felnőtt): 650/1300 Ft

Összesen: 4100 Ft-ot költöttem.

Néhány kép a gánti kirándulásról (a fotók felhasználása engedélyköteles):