Idén újra „leporoltam” a Balaton-felvidéki Kék Túra igazolólapomat, és megfogadtam magamnak, hogy 2024-ben végre befejezem ezt az útvonalat, hogy rátérhessek a „nagy Kékre”. A húsvéti hétvégén a Balatonfüred-Pécsely közötti távolságot szemeltem ki magamnak, a maga 14,2 kilométeres távjával, ami 10 kilométernél akár meg is szakítható, ha már sok lenne. Jó kis útvonal, mert több nevezetességet is érint – többek között Jacobi Viktor (állítólagos) egykori villáját, és a 14. századból származó Zádorvárat, és nem kell félni attól sem, hogy ünnepnapokon is zárva van, ugyanis a helyek bármikor látogatható.
Balatonfüred vasútállomásról indultam neki az útnak, de maga a túra nem ott kezdődik. Le kell sétálni a Krisztus Király plébániatemplomig, vagy ahogyan egymás között az emberek emlegetik: a vörös templomig. Mellette a Közösségi Ház bejáratánál van a pecsételő láda. Az út innen visz tovább a járdán egy nagyon szépen rendezett területen, az mellette sorban különleges tulipánokat ültettek.
A jelzés a fehér református templom után rákanyarodik a Siske utcára, és azon visz tovább egy nagyon enyhe emelkedőn. Kapásból az utca elején egy Fáy András-emléktáblára bukkantam a régi takarékszövetkezet falán, de az sem a táblából, sem a későbbi keresésekből nem derült ki számomra, hogy miért éppen oda került. Tovább haladva elmentem Balatonfüred ikonikus malomépülete mellett, amelynek egészen olyan hangulata van, mintha a középkorból maradt volna ránk.
Pár lépéssel arrébb már változott a táj, ugyanis kiértem a Papsokai templomromhoz. A templomot, melynek létezésére már egy 1211-es dokumentum is utal, egy 4. századi római villára építették, és 1552-ben pusztították el a török rablóportyák során. A rom körül elszórtan régi sírokat látni, de a szövegezésük egy avatatlan szemnek már nehezen kivehető.
Az utam az erdő irányába vezetett tovább, és kicsit meg is torpantam, mert egy sorompóval elzárt területre visz a jel, amire ki van írva, hogy magánterület. Itt már megszűnik a betonút és kavicsos földút veszi át a helyét, kétoldalt fák és vadvirágos talaj látható. Bár kijelölt úton haladtam, szemetes sehol nem volt, ennek ellenére tiszta volt minden.
A kék jelzés egy patakhoz vezetett, ahová egy viszonylag meredek és keskeny úton jutottam le. Nem tudom, hogy egy vihar volt az oka, vagy az, hogy kevesen járnak erre, de a patak mellett az ösvényt belepte az aljnövényzet, és ágtorlaszok voltak mindenfelé. Viszont visszanézve a hegytetőre, nagyon szépek voltak a sziklák. Az útvonalamat időről időre biciklis útvonalak is szegélyezték.
A túra egyik részén friss vaddisznótúrásokba botlottam, ezek a Cseri kastélyhoz vezető útvonalon sűrűn előfordultak, sőt egy helyen kifejezetten figyelmeztették a túrázókat, hogy a területen aktív vadászat folyik. Ezekre a táblákra ebben az időszakban különösen oda kell figyelni! A kastélyig vezető utat egyébként közepesen nehéznek érzékeltem, bár az utolsó métereket a Nagy-Gellán felfelé már nem esett jól megtenni. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy egy ponton – Balatonszőlős és Tótvázsony között – a kék jel konkrétan az autóúton vezet, és bár én belegyalogolva a szőlősbe inkább a biztonságosabb kerülőket választottam, így sem úsztam meg, hogy az elhaladó kocsik mellett is sétálnom kelljen. És ez veszélyes volt!
A Cseri kastély, ahol a pecsételőt a kert bejáratától pár méterre, a játszótér környékén találtam meg, most szállodaként üzemel. Az eredeti épületet 1927-ben építette a Stolte család, azonban nem sokáig örülhettek, mert a gazdasági világválság őket is elérte.
A kastély honlapja ugyan úgy hirdeti a helyet, hogy a birtokot ezután Jacobi Viktor zeneszerző vette meg a keresztlányának nászajándékba, de ez ebben a formában sajnos nem pontos. Nagyon jó lenne olyan információkat találni, hogy Jacobinak bármi köze van a kastélyhoz (például valamelyik operettjét ihlette), a szomorú valóság azonban az, hogy a zeneszerző már hat évvel a Stolte család érkezése előtt, 1921-ben elhunyt. És ugyan tényleg a keresztlányához került az ingatlan, azt az örökösök vették meg és adták Leopold Évának 1928-ban.
Az egyébként szép épület szezon előtt most kicsit elhagyatottnak tűnt. Az egyik melléképületnél van egy kutya, amelyik nincs megkötve, és hangos ugatással nekitámad az arra járóknak, ott jártamkor egy nagyobb turistacsoportnak is. A hangos szóra megtorpan, de nem igazán jött senki, hogy behívja vagy megkösse.
A kastély mellett elhaladva, a lóistállónál felkapaszkodtam a domb tetejére, és folytattam az utam Pécsely irányába, Zádorvárba. Ez a körülbelül 4 kilométeres szakasz komolyabb szintemelkedés nélkül bejárható, igaz, nincs is sok látnivaló. Az erdei út aztán egy tanösvénybe fut bele, ahonnan több jelzés is van, amin keresztül megközelíthető a rom. A pecsételőhelyet kicsit keresnem kellett, végül a gyerekeknek kialakított pihenőhelyre felszerelve találtam meg.
A romnál mintha feltárási munkák zajlanának, legalábbis erre engedett következtetni néhány otthagyott munkaeszköz. A 14. század végén épült Zádorvár 363 méteren fekszik, ezért ha az épület nem is, a kilátás nagyon szép.
Innen a piros jelzésen ereszkedtem le, a Kálvárián visszafelé haladva, így értem le a Zádorkúthoz, ami egy nagyon finom, tiszta vizű forrás. Jól is jött, mert kezdtem kifogyni a magammal hozott vízből.
Gondoltam, hogy innen még messze vagyok Pécsely központjától, de arra nem számítottam, hogy legalább egy órás gyaloglás lesz bejutni a lakott területre. Szerencsére viszonylag egyenletes terepen tudtam haladni. Miközben a buszmegállót kerestem az Iskola utcában, megnéztem az I. világháborús emlékművet, és mivel volt még időm a buszig, ami visszavitt Balatonfüredre, elsétáltam a közeli református templomhoz is. Ugyan a papír szerint 14 kilométeres volt a túra, az órám mindennel együtt 25,8 kilométeren állt meg, és egész napos kikapcsolódást jelentett a szakasz.
És ugyan kicsit csaltam, mert másnapra csúszott át, de kipróbáltam az új hajót Balatonfüreden. Egy órás sétahajózás Tihanyig és vissza. Sok kritika érte a hajót a vízre bocsátása óta, többek között, hogy nincs kilátás előre, meg hogy ülve nem lehet élvezni a látványt, ami igaz is, viszont egy nagyon csendes, nagy szélben is egyenletesen mozgó szép hajóról van szó, ahonnan egy jól tartó fülvédővel és egy napszemüveggel felszerelkezve kitűnő kilátás nyílik a Tihanyi-félszigetre és a nyílt Balatonra. Másfél óránként indulnak a kikötőből
Korábbi Balaton-felvidéki Kék Túráim:
A mocskos anyagiak:
Sétahajózás (diák/felnőtt): 1500/3000 Ft
Összesen: 3000 Ft-ot költöttem, Káptalanfüredről indultam és oda is érkeztem vissza.
Ha nincs Országbérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Déli pályaudvar -> Balatonfüred: 1260/2520 Ft
Pécsely -> Balatonfüred: 200/400 Ft
Néhány kép a kirándulásról (a fotók felhasználása engedélyköteles):
