Hollókőre nem csak azért érdemes ellátogatni, mert Magyarország egyetlen olyan faluja, ami szerepel az UNESCO világörökség listáján, hanem mert gyönyörű és nem utolsó sorban különleges atmoszférája van. Mivel valahogy minden fontosabb eseményről lecsúsztam, amit általában turistacsalogatóként szerveznek – így utólag azt gondolom, hogy szerencsére –, abban az élményben lehetett részem, hogy közel egy órán keresztül teljesen egyedül bolyongtam a kis utcákon.

Mivel Hollókő ismert hely, nem nehéz utazást tervezni rá, ráadásul a honlapja rendkívül informatív és átlátható, gyakorlatilag minden fontosabb információt meg lehet rajta találni. Mivel én Vakáció bérlettel utaztam, a vonatot részesítettem előnyben (Keleti–Hatvan–Pásztó és onnan busz), de egyébként megy oda közvetlen buszjárat Budapestről.

A busz pont az ófalu határában rakott le, ezért nem kellett sokat sétálnom az első házig. Magába az ófaluba nem lehet kocsival behajtani, viszont korlátozott számban a közelben vannak parkolóhelyek (mivel engem az autó nem érintett, csak futólag láttam, hogy fizetős a parkolás).

Az első úti célom az Oskolamester háza volt, ahol korabeli stílusban (és korhűen) van berendezve egy tanterem, és mindamellett, hogy számos – gyerekek és felnőttek számára is hasznos – interaktív információs tábla van, betekintést nyerhet a látogató a helyi szokásokba is. Mivel egyetlen (és valószínűleg a napi első) látogató voltam, a házban dolgozó rögtönzött előadást tartott a nevezetességekről, nem csak az oskolamesterről, hanem általánosságban az egész faluról, ezért aztán jó döntés volt itt indítani, hiszen rengeteg tippet adott, hogy hova érdemes benézni. Nyilván ez valamennyire része a marketingnek, de igazán kellemes hangulatban indult a kirándulásom. A ház előterében természetesen lehetett venni szuveníreket (ezerféle hűtőmágnes, toll, kulcstartó, tehát a szokásos emléktárgyak), ezek nagyjából mindenhol megtalálhatóak, elég nagy választékban.

Amikor kijöttem, egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy merre kellene tovább mennem, mert bár hívogató volt a falu minden pontjáról látható híres fatemplom, egy dologban biztos voltam: azt hagyom a legvégére. Elindultam az egyik úton, keresve a listámon szereplő múzeumokat, amiket a sok egyforma ház között nem nagyon tudtam megkülönböztetni (valójában mindegyik különbözik, és egy-egy népcsoportra jellemző stílusban épültek, de mégis nagyon egyformának tűnnek). Némelyiken nagy cégér hirdette, hogy érdemes benyitni, máshol nagyítóval kellett keresni a bejáratot. Mivel szeretek nem a megszokott ösvényen mozogni, szinte azonnal le is fordultam a „főutcáról”. Egy kis mellékutcán találtam egy fazekasházat, ahol nagyon szép dolgok voltak kiállítva a ház elé. Végül nem ott, hanem a mellette lévő szuvenír boltba mentem be hűtőmágnesért (meg igazából szerettem volna venni valami „nagyon Hollókőset”, de amennyire olcsók a múzeumok, annyira horror áron vannak az emléktárgyak. Apropó múzeumi belépő: mindenhol külön kell megváltani a 2-300 forintos belépőket, és nem nagyon tudnak nagyobb pénzt váltani, szóval érdemes apróval készülni. Ebből a szempontból Mezőkövesd szervezettebb a kombinált jegyével.

Ahogy sétáltam tovább és jót mosolyogtam a csábító fagyi cégéren és a borkóstolásra invitáló hordón, megakadt a szemem a babamúzeumon. Ez gyakorlatilag egy rendkívül pici pincehelyiség, ahol rengeteg, különböző népviseletekbe öltöztetett porcelánbaba várja a látogatókat. A gyűjteményt egyébként bővítik, illetve „vendégbabák” is érkeznek, ezért a kiállítás anyaga időnként változik.

A kedvenc kiállításom egyértelműen a Kézműves nyomdaműhely volt, ahol különböző nyomdagépek között kalauzolt el egy házaspár, sőt egy XIX. századi darabot a látogatók is kipróbálhatnak. Egy kép 400 forintba kerül, kétféle minta közül választhat az ember, én a fatemplomot nyomtam ki. Az idegenvezető Zsiga Lajos egyébként nem csak a nyomdagépekhez ért, hanem amatőr költő is, aki lelkesen dedikálja a nyomtatványokat. A postamúzeum viszont nagy csalódás volt, kicsi és nem láttam benne semmi rendkívülit.

Ebéd előtt az utolsó állomásom a fatemplom volt, ami élőben is ugyanolyan különleges, mint a képeken. A templomba nem lehetett bemenni, amikor ott jártam, ráccsal le volt zárva, de a külső kaput kinyitották, hogy be lehessen nézni.

Hollókőn jó pár olyan hely van, ahova be lehet fordulni ételért és italért, illetve van nyilvános mosdó is, ami ingyenes, de jó, hogy volt nálam papírzsebkendő, mert WC papír nincs. Ami a vendéglátóhelyek esetében nagyobb probléma, hogy az árakat egyik helyen sem láttam kiírva, tehát a látogató igazából már bent szembesül azzal, hogy mennyit hagy ott. Kicsit feltúrva a netet persze egy-kettőnek megtaláljuk a honlapját, és ha szerencsénk van, akkor árakat is láthatunk.

Az én választásom a Muskátli Vendéglőre esett, ahol a kiírás szerint hagyományos palóc ételeket főznek. Kellemes, hangulatos hely, a nevéhez hűen rengeteg muskátlival és kockás terítővel. A konyhafőnök, Tarnócziné Lenner Katalin csodálatosan főz, azért a nógrádi palócpecsenyéért bármikor újra visszamennék.

Ebéd utánra nem túl sok látnivaló maradt az ófaluban (nagyon pici helységről van szó, ami 2-3 óra alatt kényelmesen körüljárható), ezért a vár irányába vettem az utam. Közepes méretű hegymenetnek érzékeltem, amit nyilván azért gondoltam így, mert a nap közepén jártunk és a melegtől minden felfelé tartó menet nehezebb. Egyébiránt nem nehéz túra, talán 10-20 perc, félig aszfalton megy egy parkolóig, majd a várba földúton juthatunk fel a fák között. A hollókői vár mára már csak rom, viszont elég jó állapotban maradt fenn, azokat a termeket, ahol még ép a tető, múzeumnak rendezték be, így XIII. századi életképet is láthatunk. A várfalat egy ponton futónövények lepik be, itt a virágzás idején (akkor is, amikor ott voltam), rengeteg darázs és méh lepi el, érdemes vigyázni). A várból a kilátás gyönyörű, egyik oldalon zöld táj, másik oldalon pedig Hollókőre nézhetünk le, és egy bizonyos szögből még a fatemplom is látszik.

A mocskos anyagiak:

Szuvenír: 800 Ft
Ebéd: 2500 Ft
Falumúzeum: 250/400 Ft
Kézműves nyomdaműhely: 100/200 Ft
Kép a műhelyben: 400 Ft
Oskolamester háza: 200/300 Ft
Postamúzeum: 300/600 Ft
Vár: 600/900 Ft
Busz Hollókőről Budapestre (diák/felnőtt 1 útra): 1115/2230 Ft

Összesen: 6265 Ft-ot költöttem, ebből lefaragható lenne a szuvenír és az éttermi ebéd.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Újpest városkapu -> Hollókő (busz): 1115/2230 Ft

Néhány kép a hollókői kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):