Amikor hajnalban elindultam a noszvaji barlanglakások felé, még nem tudtam, hogy egy kedvelt filmes helyszín felé indulok, mint ahogyan azt sem, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a szomolyai kaptárköveknél fejezem be a napomat a rekkenő hőségben. Izgalmas és tartalmas utazásnak ígérkezett.

Bár általában sok tervezés áll a túráim mögött, különösen, ami magát az utazást illeti, most a fő célom a minél korábbi indulás volt. Az ok pedig rendkívül prózai: már hajnalban is nagyon meleg van, ezért a fizikailag megterhelőbb kalandokat jobb a korai órákra időzíteni.

A 6:35-ös busszal indultam Egerbe, ahonnan egyetlen átszállással terveztem elmenni a Noszvajba. A település honlapja szerint a barlanglakások belépő váltása után látogathatók, ezért – bár ritkán használok készpénzt – a biztonság kedvéért a kártyám mellé beraktam a pénztárcám is. Közel kétórás út után meg is érkeztem Egerbe, ahol volt 20 perc várakozási időm. Ez éppen elegendő idő a mosdó felkutatásához, amely a buszpályaudvar alsó szintjén van. Ugyan fizetős (180 forint), de rendezett. A büféről ez már annyira nem mondható el, nem volt túl hívogató látvány, úgyhogy örültem, hogy gondoskodtam néhány szendvicsről az útra.

A Mezőkövesdre tartó busszal indultam Noszvajra, és miközben figyeltem, hogy jó helyen szálljak le a „faluközpont” megállóhelyen (a járművön nem írták ki az állomásokat), el is határoztam, hogy délután végre pótlom az anno kimaradt, és évek óta esedékes skanzenlátogatást Mezőkövesden. Aztán meghallottam, hogy a mögöttem ülők arról beszélgetnek, hogy ez a busz vajon bemegy-e Szomolyára.

Nekem a helységnév hallatán azonnal felcsillant a szemem, ugyanis a kaptárkövek is régóta a bakancslistámon vannak, de valahogy a fejemben olyan távolinak tűntek. Erre kiderült, hogy konkrétan a szomszéd falu felé tartok, úgyhogy ezzel el is dőlt a délutáni program.

Noszvajon leszállva megától értetődőnek tűnt, hogy a templom irányába induljak, és mivel már negyed 10-kor lerakott a busz, a barlanglakásokat rejtő művésztelep pedig csak 10-kor nyitott, úgy döntöttem, hogy addig is felfedezem a helyi nevezetességeket. A kijelölt turistajelzésen indultam el a Millecentenáriumi emlékmű felé, amelyet egy emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított betonúton kell megközelíteni. Egy-két kanyarnál nagyon kell figyelni, mert az iránymutató táblára rálógnak a faágak.

Az utolsó, elég meredek emelkedőt már egy gyéren kitaposott sziklás úton kell megtenni a réten keresztül. Felfele egyébként meredekebbnek tűnik, mint lefele. A rövid kitérő után már az úticélom felé vettem az irányt. Bár magukat a barlanglakásokat nem hirdetik látványosan, a helyiek láthatóan számítanak a turistákra (és ott jártamkor is sokan jöttek), nagy táblákon és egyértelmű nyilakkal jelzik, hogy merre kell menni. Árnyék sehol nem volt, ezért az 50+ faktoros naptej ellenére is leégtem – aki olyan őrült, mint én, hogy a legnagyobb kánikulában indul útnak, sok vízzel és megfelelő ruházattal készüljön.

A barlanglakásokhoz vezető ösvényre kocsik már nem hajthatnak, egy erdős részen kell felmenni a dombra. A lakások előtti bódéban lehet megvenni a belépőt (illetve igény szerint hűtőmágnest és ismertető füzetet), fizetni azonban csak készpénzzel lehet!

A hely szépen rendben van tartva, amikor odaértem, akkor is éppen gyomlálták az egyik bejárat előtti részt. A barlanglakásokat egészen 1976-ig lakták, a megvásárolható műsorfüzetben pedig még 100 évvel ezelőtti archív fotók is vannak.

A könnyen faragható tufakövek között meglepően hűvös volt, és kiváló a hely akusztikája is. A zeneszobának nevezett terem egy valódi hangfürdő, ki is lehet próbálni. Amikor a jegyárusító erre felhívta a figyelmemet, halkan megjegyeztem, hogy nem venném a szívemre, ha miattam halna ki a helyi élővilág. Mosolyogva csak ennyit felelt: „Ugyan, már megszokták”. Szóval kipróbáltam, és valóban izgalmas élmény volt, bár állítólag férfihanggal és egy bizonyos magasságon megszólaltatva tökéletes a hatás.

Egy-egy helyiségben még használati tárgyakat is elhelyeztek, sőt a kézműves műhelyben a mai napig tartanak foglalkozásokat. A barlanglakásokat a filmesek is felfedezték, itt játszódnak például az El a kezekkel a Papámtól, a Brazilok, vagy épp az ősszel bemutatásra kerülő Dűne minisorozat egyes jelenetei is.

Mielőtt visszatértem volna a központba, elkanyarodtam a De La Motte kastély irányába is, amely hétfőn és kedden zárva tart, ezért bemenni nem tudtam. Hogy őszinte legyek, látva a pergő vakolatot, és a kapura kifüggesztett omlásveszély táblát, nem is lett volna kedvem körbenézni (pedig a honlapon található fotók alapján szép lehet belülről). A buszmegállóba visszasétálva még volt egy kis időm a délben induló buszomig, amellyel a negyedórányira lévő Szomolyára mentem.

Ahogy leszálltam a köszségben, és megcsapott a forró levegő, már éreztem, hogy nem gondoltam át jól ezt a plusz programot. Szerencsére pont a buszmegállónál van egy bolt, ahová gyorsan beszaladtam egy hideg frissítőért.

A barlanglakásokhoz hasonlóan a kaptárkövek iránya is egyértelműen jelezve van, egy nem túl megterhelő – de árnyéktalan – úton kell felmenni. Nagyjából 20 perc séta után a tanösvény kezdetét egy pihenőhely és egy faragott kő jelzi, majd egy fakapun át kell bemenni a kijelölt útra. A belépés ingyenes, de letérni tilos és nem is ajánlott. Így sem veszélytelen vállalkozás végigmenni az állomásokon. Csalán és szederbokrok keretezik az utat, de az igazán szúrós meglepetés az egyes megállóknál van. Ugyanis szinte mindegyik információs tábla csövében darazsak fészkelnek, és finoman szólva sem barátságosak. Erre utaló figyelmeztető táblát egyébként csak kifele láttam egy megtépázott, fára szögelt papíron.

A kaptárkövek nagyon érdekes látványt nyújtanak, és máig nincs pontos magyarázat arra, hogy mi lehetett a rendeltetésük. Az ember alkotta vájatok egyes feltételezések szerint sírhelyek voltak, és urnákat tartottak bennük, mások szerint a mélyedések az áldozati bálványok egykori helyét jelölik. A legelterjedtebb és elfogadott, kutatásokon alapuló nézet szerint a kaptárkövek a méhészetben játszottak szerepet.

A kis tanösvény viszonylag hamar, nagyjából 20 perc alatt bejárható – darázsmentes időszakban akár kisebb gyerekkel is, mert stabil korlátok vannak, és csak egy-két ponton kell figyelni, hogy ne csússzon meg az ember. Nekem ez pont megfelelt, és olyan szerencsésen értem vissza a községházához, hogy 10 percen belül jött egy busz, amival elértem egy egri csatlakozást Pestre.

A mocskos anyagiak:

Belépőjegy a barlanglakásokhoz (diák/felnőtt): 500/800 Ft
Mosdó Egerben: 180 Ft

Összesen: 1160 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Országbérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Stadion -> Eger: 1260/2520 Ft (+205 Ft a pótjegy)
Eger -> Noszvaj: 225/450 Ft
Noszvaj ->Szomolya: 200/400 Ft

Néhány kép a kirándulásról (a fotók felhasználása engedélyköteles):