A 2019-es nyaralásom egyik kiemelt helyszíne volt a Krisna-völgy, mert nagyon érdekelt az ott élők gondolkodásmódja, mindennapi élete. Az utazás előtt rengeteget olvastam róluk, gyakorlatilag feltúrtam a netet, hogy mindennel képben legyek. Ezúton is óva intek mindenkit, hogy ezt tegye!

Budapestről Somogyvámosra eljutni kissé komplikált, két-háromszori átszállással lehet csak megközelíteni. Ebben segítséget nyújt a Krisna-völgy honlapja, ami számos alternatívát kínál. A buszmegállótól aztán semmilyen támpont nem áll rendelkezésre a helyes irányt illetően, így az előre bekészített Google térképemmel haladtam tovább. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Vámosiak tudatosan elhatárolódnának a völgyben élőktől. Persze az is lehet, hogy ezt csak azért gondoltam így, mert az utazás előtt rengeteg rémtörténetet hallottam az ott élőkről (többek között több helyről figyelmeztettek, hogy semmiképpen ne egyek ott, mert biztosan belekevernek majd valami tudatmódosítót, illetve hogy ők is be vannak drogozva – itt jegyezném meg, hogy én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, amikor ott jártam). Egy idő után aztán megláttam a Krisna-völgy táblát és a helyes irányba fordultam. Nem sokkal később feltárult a Krisna-völgy ikonikus kapuja az elefántokkal. Egyik oldalon a jegypénztár, másikon egy szuvenír bolt, ahol leginkább helyben készült lekvárokat árultak.

Belépés után a főúton haladva indultam el, habár nyár közepe volt, csak két család baktatott előttem és mögöttem az úton. Kicsit bántam, hogy sem sapkát, sem napernyőt nem vittem, ugyanis az úton sehol nem volt árnyék. Persze körben tele van fákkal, virágokkal, hiszen egy ökogazdaságba léptem be, de azok a déli naptól semmit sem védtek.

Az első nagyobb látnivaló az ikonikus képeken szereplő tó a szentéllyel és a szoborral. Aki hozzám hasonlóan nézegette korábban a Krisna-völgyről készült fotókat, az itt csalódik hatalmasat. Ugyanis azt a látványt még nyomokban sem fogjuk visszakapni, hiszen éppen annál a pihenőnél áll meg az ember, amiről a fotó készült. Kis ügyeskedéssel azért lehet művészi képeket lőni, de kétségtelenül más látvány fogad, mint amire az ember számít. A szentélyek egyébként nagyon szépek és különlegesek, és akár hisz benne az ember, akár nem, van a helynek egy semmihez nem fogható, pozitív atmoszférája.

A második megállóm az iskolaépület volt, ebből kettő is van. Mi az újabba mehettünk be egy helyi tanár vezetésével. Az egyik látogató meg is jegyezte, hogy a régi épület látvány szempontjából sokkal érdekesebb (ő járt már itt korábban), de lényegében azt is izgalmas volt látni, hogy keveredik a modern a hagyományossal.

Az iskolaépületbe nem lehet cipővel belépni, ezért az előtérben levetették velünk, és adtak vendégpapucsot. A Krisna-völgyben a gyerekek a rendes tananyag mellett zenét, ökogazdálkodást és védikus tudományokat is tanulnak, valamint az iskolában is található egy kis szentély. Az előtérben kiállították azokat a hangszereket, amin a gyerekek tanulnak, ettől az egésznek valamiféle múzeumjellege lett. Az iskolában egyébként megtudtuk azt is, hogy ez nem teljesen mindentől elzárt közösség, ki szoktak menni a faluba, és bárki bármikor elhagyhatja a közösséget. Maguk a tantermek egyébként nagyon hasonlóak egy hagyományos teremhez, illetve látványosan sokkal kisebb a tér, mert kevesen járnak ide. A gyerekek tradicionális egyenruhát viselnek, és bár pont nem volt tanítás, voltak, akik bent voltak és egymással – illetve egy tanítóval – játszottak. Arra egyébként a látogatás tervezésekor érdemes figyelni (nekem szerencsém volt), hogy az iskolába csak fél 12-12 környékén léphet látogató, és csak helyi kísérő vezetésével.

Az iskola után immár egy csapatként a többi látogatóval átmentünk a tehenészetbe, ahol néhány tehén pihent az árnyékban. Bemehettünk az istállóba is, ahol egy ott dolgozó megmutatta a két új borjút, amit meg is lehetett simogatni. Szerencse, hogy volt nálam kézfertőtlenítő, ugyanis nem nagyon láttam kézmosási lehetőséget, márpedig a boci nem a legtisztább állat. Felhívták a figyelmet arra is, hogy az ide kerülő teheneket nem vágják le, ugyanis szent állatnak számítanak, egyfajta tehénmentés is folyik a farmon.

Az istállóból kilépve egyébként kicsit megdőlt a „zöld-illúzió”, amit az egyes pihenőknél kihelyezett táblák is sugallnak, ugyanis a karámoknál autó parkolt, és látszólag nem bio üzemanyaggal működött, ettől pedig még inkább az az érzésem támadt, hogy valami egészen mást látunk, mint a valóság.

A templomnál aztán kicsit várnunk kellett, mert éppen lecsúsztunk az egyik idegenvezetésről. Leültettek minket egy fa alá, és az idegenvezetőnk elkezdett mesélni magukról. Mindenki érdeklődve hallgatta, mert nagyon érdekes volt, ráadásul rajta tényleg látszott, hogy mélyen hisz abban, amit mond. Közben élőben is megfigyelhettünk egy közös ebédet (a Krisna-völgyben közös étkezés zajlik), majd amikor kijött az előző csoport, beléphettünk mi is a templomba.

Az idegenvezetőnk rituálisan megrázta a csengőt, mondván, vendégségbe érkeztünk. Természetesen a templomba se lehet cipővel bemenni, illetve fedetlen vállal és lábbal sem. Ezért akinek túl rövid volt a ruhája, kapott egy kendőt, hogy eltakarhassa magát. A templom nagyon szép, rengeteg festmény díszíti, ami természetesen Krisnát ábrázolja. A szentélynél pedig gyakorlatilag folyton volt valaki, aki imádkozott. A szentélyen álló Śrī-Śrī Rādhā-Syāmasundarát naponta többször átöltöztetik. Ki van állítva a Haré Krisna mantra szövege is, ami a lelki tisztuláshoz segíti hozzá a hívőket. Velünk is elmondatták, az idegenvezetőnk pedig viccesen megjegyezte, hogy aki látta a Hairt, annak ismerős lehet. Búcsúzóul kaptunk egy üzenetet, amit magunkkal vihettünk a Krisna-völgyből. Az enyémen ez állt:

„Bhagavad-gita 8. fejezet 9. vers
Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy. Ragyogó Ő, mint a nap, és transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.”

A templomi látogatás után a csoport különvált, páran maradtak enni az indiai étteremben, de jó néhányan elindultunk vissza a kijárat felé. Elhaladtunk az üvegházak mellett, amik látszólag dugig voltak növényekkel. Nagyon sajnáltuk, hogy a falu a látogatók számára tiltott hely, mert szívesen megnéztem volna, hogy a gyakorlatban hogy működik egy olyan település, ahol nincs víz- és áramhálózat, a vizet kútból, az energiát pedig napelemekből nyerik.

A mocskos anyagiak:

Belépő a Krisna-völgybe (gyerek/felnőtt): 1140/1640 Ft
Szuvenír: 600 Ft

Összesen: 2365 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Déli pályaudvar -> Somogyvár (fonyódi átszállással): 1685/3365 Ft (300 forintos helyjegy váltása kötelező!)
Somogyvár -> Somogyvámos: 125/250 Ft

Néhány kép a somogyvámosi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):