A Somoskői vár nagyon izgalmas abból a szempontból, hogy pontosan a magyar-szlovák határon fekszik, valójában ez volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Mivel egyébként is szerettem volna felfedezni Salgótarján környékét, úgy terveztem, hogy összekötöm a túrát egy másik vár megnézésével, és elmegyek Salgó várához is. Szerencsére turistaösvényekből nincs hiány, így viszonylag könnyű dolgom volt.

Bár szerettem volna Somoskőújfaluig elmenni, tömegközlekedéssel igen komplikált ezt megtenni, Somoskőnél ugyanis pont lekési az ember a buszcsatlakozást, és ha szerencséje van, csak egy órát kell várnia a következőre. Én semmiképpen nem akartam egy kihalt buszmegállóban várakozni, ezért elindultam felfedezni a környéket. Találtam is egy közértet, ahol vettem plusz vizet, ezt egyébként érdemes megtenni akkor is, ha egy ideig tehernek tűnik, ugyanis utána szinte egyáltalán nincs vásárlási lehetőség.

Egy helyi lakostól kértem útbaigazítást a vár felé, szerencsére egy olyan embert szólítottam meg, aki gyakorlottan terelt rá a megfelelő útra. Azért a biztonság kedvéért folyamatosan be volt kapcsolva a telefonomon a GPS, de kevés hasznát vettem, mert az erdőben nincs sok térerő. Ahogy haladtam egyre beljebb, annál többfelé ágaztak el az utak. Persze a legtöbb helyen szépen kiírták az irányt. Akadtak olyan útelágazások is, ahol csak a szerencsén múlt, hogy jó irányba fordultam. Később rájöttem, hogy ha az ilyen esetekben balra tartok, akkor a helyes ösvényen maradok. Egyedül az zavart, hogy a térkép szerint Somoskő helyett Salgó vára felé tartottam.

A táj egyébként gyönyörű, a kedvencem egy régi átjáró volt, aminek a közepén csak egy egészen apró fénypontot lát az ember az alagút végéből. Megtehettem volna, hogy felkapcsolom a zseblámpát, de izgalmasabbnak tűnt az irányérzékemre bízni a dolgot, szóval kalandnak sem volt utolsó. Végül kiértem egy lakott területre, ahonnan nagyjából 20 perces sétával bent voltam Somoskőújfalu központjában.

Innen már látszott a vár tornya, szóval az egyetlen, amivel meg kellett küzdenem, egy meredek emelkedő volt. Először a Petőfi-kunyhóba mentem, ami közvetlenül a vár tövében van. A kunyhó most több funkciót is betölt, egyrészről rekonstrukció, másrészről bemutatja a vár és a kunyhó történetét. Nem túl nagy épület, valójában 2-3 tabló van benne, nevét pedig arról kapta, hogy itt (vagyis az azóta elbontott kunyhóban) időzött Petőfi Sándor, amikor Somoskőn járt.

A kunyhó mellett van egy kis fa makettkiállítás is, ami a környékbeli várakat ábrázolja. Sajnos elég elhanyagolt, pedig az elképzelés nagyon jó.

A lépcső tetején már nem Magyarországon járunk, szerencsére ez alig érezhető, csupán néhány tábla és egy határkő jelzi, hogy a vár már szlovák terület. Közvetlenül a vár bejáratánál van egy kis bódé, ahol ott jártamkor egy kedves szlovák ember ült, nála lehet jegyet venni. Nem igazán beszélt szlovákon kívül más nyelven, de magyarul valamennyire megértettük egymást. Nála lehet például szuvenírt venni, illetve a bódénál kitettek egy térképet is, ha valaki innen még folytatná a túráját.

Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor beléptem a vár rozoga lépcsőin, hogy milyen kár, hogy egy ilyen épület az enyészeté lesz. Ugyanis látszólag senki nem törődik vele, hogy elkorhad a fapalló, hogy lassan a vár belsejében a gaztól nem látszik a várfal, és hogy akárhova mennél, ahol jó a kilátás, ki van írva, hogy omlásveszély. Mert arra legalább figyelmeztetnek, hogy csak saját felelősségedre léphetsz be a várbelsőbe.

Pedig a kilátás csodaszép, jó időben egészen Salgó váráig ellátni. Kedvet is kaptam, hogy átmenjek, előtte azonban még meg akartam nézni a híres bazaltorgonát, ami a vár tövében van. Egy tanösvény első állomását képezi egyébként, ezen az úton én nem mentem végig, de körbevezet az erdő szlovák részén.

A bazaltorgona élőben is ugyanolyan különleges, mint a fotókon, bár megörökíteni elég nehéz, mert sokan kíváncsiak rá, és a korlátoktól nem lehet elég távol állni tőle, hogy teljes egészében le lehessen fotózni. Ráadásul az emberek előszeretettel másznak fel rá – pedig azt gondolnám, hogy egy ilyen képződményre nagyon vigyáznak –, de padokat is helyeztek el körülötte, hogy aki szeretne, ott lepihenhet.

Én inkább a Petőfi emlékparkba mentem át, ami viszont a várral ellentétben egy nagyon szépen gondozott park, az aradi vértanúknak emléket állító szobrokkal és gesztenyefákkal.

Étkezési lehetőség kevés van Somoskőn, pláne hétvégén, érdemes tehát szendviccsel készülni. Miután megebédeltem, visszamentem a főtérre, hogy busszal jussak közelebb Salgó várához. Szerencsére jó időben jött egy busz, átmentem Salgóbányára, innen szépen megközelíthető a vár. Ez visszafele egyébként nem működne, Salgóbányáról Somoskőre nagyon ritkán megy bármi.

Salgóbányáról indulva kicsit nehezen találtam meg a megfelelő ösvényt, végül felfedeztem az erdő szélén egy turistaházat, ahol készségesen útbaigazítottak, bár megjegyezték, hogy nem lesz rövid út. Igazuk volt, elég kacifántos, hogy háromféle jelet kell követni, de csak elértem a mókusszobrot, ahonnan egyenesen felvitt az út a várhoz.

Ez egyébként egy nagyon meredek ösvény, amit a vízátfolyások formálnak, kapaszkodó gyanánt pedig néhány csúszós kő szolgál. Salgó vára „valódi” rom, egyszóval ami mozdítható volt, már kimozdították, illetve a falai és tetőszerkezete már a legtöbb helyen hiányzik. Az sem segít a dolgon, hogy a helyi fiatalok láthatóan oda járnak bandázni, ott jártamkor is épp megérkezett egy csapat. A kilátás viszont innen is csodás, látni a közeli falukat, és gyakorlatilag végtelen erdőség terül el mindenfelé.

Nem sokat gyönyörködhettem a tájban, mivel az idő hirtelen rosszra fordult délutánra, esős időben pedig nem tanácsos azon a meredek domboldalon közlekedni, útnak indultam, ezúttal Salgótarján felé. Innen sokkal egyszerűbb visszajutni Pestre, hiszen gyakorlatilag közvetlen vonat megy oda.

A mocskos anyagiak:

Belépő Salgó várába (diák 15 éves korig/felnőtt): 150/450 Ft, de euróban is lehet fizetni
Somoskőújfalu - Salgóbánya busz: 345 Ft (elővételben 210 Ft)

Összesen: 795 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Somoskőújfalu (hatvani átszállással): 1260/2520 Ft
Salgótarján -> Budapest: 1260/2520Ft

Néhány kép a somoskői kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):