Ha meg kellene tippelni 2018-2019 legnépszerűbb magyarországi helyét a közösségi médiában, valószínűleg a bokodi lebegő falu versenybe kelhetne a címért. Különleges helyként írják le, a neten milliárd fotó található róla, némelyik beszámoló pedig konkrét megközelítési tippeket is ad – egyébként egyik sem tökéletesen pontos, ugyanis a híres móló rendeltetése szerint horgászház, és így is hívják, a térképen is így érdemes keresni.

A beszámolókat én is olvastam utazás előtt, így a leírásnak megfelelően alapvetően Oroszlány felől terveztem megközelíteni a helyet. Csakhogy ha valaki tömegközlekedéssel érkezik, akkor nem tudja onnan elérni, vagy legalábbis rendkívül körülményesen. Ugyanis nagyon szép, hogy az ember leszáll a vonatról Oroszlányon, de onnan két irányba indulhat, és a hosszú út tényleg nagyon hosszú.

Ha kikapcsolódásra vágyik az ember, és új élményeket keres, akkor valami olyan után kutakodik, amivel nem találkozik minden nap. Így keveredtem Tabajdra, a mezítlábas parkba. Sajnos, amikor ott jártam, az eső megrongálta a parkot, így csak részben lehetett használni, de mindenképpen el fogok látogatni oda még egyszer.

A parkról leginkább csak élménybeszámolók alapján hallani, mert a honlapja elég kezdetleges, és nem túl sok információ van rajta. Az odajutás egyébként elég egyszerű, a busz gyakorlatilag ott tesz le a park bejáratánál, csak át kell menni az úton. A mellékutcát, amin be kell fordulni, tábla jelzi, de egy szobor is áll az út elején, afféle iránymutatóként. A park látogatása egyébként bárki számára ingyenes.

A 2019-es nyaralásom egyik kiemelt helyszíne volt a Krisna-völgy, mert nagyon érdekelt az ott élők gondolkodásmódja, mindennapi élete. Az utazás előtt rengeteget olvastam róluk, gyakorlatilag feltúrtam a netet, hogy mindennel képben legyek. Ezúton is óva intek mindenkit, hogy ezt tegye!

Budapestről Somogyvámosra eljutni kissé komplikált, két-háromszori átszállással lehet csak megközelíteni. Ebben segítséget nyújt a Krisna-völgy honlapja, ami számos alternatívát kínál. A buszmegállótól aztán semmilyen támpont nem áll rendelkezésre a helyes irányt illetően, így az előre bekészített Google térképemmel haladtam tovább. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Vámosiak tudatosan elhatárolódnának a völgyben élőktől. Persze az is lehet, hogy ezt csak azért gondoltam így, mert az utazás előtt rengeteg rémtörténetet hallottam az ott élőkről (többek között több helyről figyelmeztettek, hogy semmiképpen ne egyek ott, mert biztosan belekevernek majd valami tudatmódosítót, illetve hogy ők is be vannak drogozva – itt jegyezném meg, hogy én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, amikor ott jártam). Egy idő után aztán megláttam a Krisna-völgy táblát és a helyes irányba fordultam. Nem sokkal később feltárult a Krisna-völgy ikonikus kapuja az elefántokkal. Egyik oldalon a jegypénztár, másikon egy szuvenír bolt, ahol leginkább helyben készült lekvárokat árultak.

A szarvasi Mini Magyarország nem csupán azért különleges, mert ez az ország egyetlen ilyen jellegű interaktív kiállítása, hanem azért is, mert közvetlenül mellette található Magyarország legnagyobb arborétuma is, más néven a Pepi-kert.

A szarvasi kirándulásom könnyű túrának ígérkezett, hiszen vonattal jól megközelíthető a város, ráadásul az előzetes utánajárásom alapján (nagyon informatív a makett park honlapja) úgy tűnt, hogy rövid sétányira van a park. Mivel előzetesen megterveztem a túrát, automatikusan tudtam, hogy a vasútállomástól csak egyenesen kell haladnom, majd a híd után jobbra kell fordulnom. Amivel nem számoltam az az, hogy az általam kinézett rövid séta valójában majdnem egy órás, mert a vasútállomás éppen a város másik végén van. Ez azonban még jól is jött, mert Szarvas szép hely, sok érdekes látnivalóval.

A Somoskői vár nagyon izgalmas abból a szempontból, hogy pontosan a magyar-szlovák határon fekszik, valójában ez volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Mivel egyébként is szerettem volna felfedezni Salgótarján környékét, úgy terveztem, hogy összekötöm a túrát egy másik vár megnézésével, és elmegyek Salgó várához is. Szerencsére turistaösvényekből nincs hiány, így viszonylag könnyű dolgom volt.

Bár szerettem volna Somoskőújfaluig elmenni, tömegközlekedéssel igen komplikált ezt megtenni, Somoskőnél ugyanis pont lekési az ember a buszcsatlakozást, és ha szerencséje van, csak egy órát kell várnia a következőre. Én semmiképpen nem akartam egy kihalt buszmegállóban várakozni, ezért elindultam felfedezni a környéket. Találtam is egy közértet, ahol vettem plusz vizet, ezt egyébként érdemes megtenni akkor is, ha egy ideig tehernek tűnik, ugyanis utána szinte egyáltalán nincs vásárlási lehetőség.

Martonvásárnak mindig különös helye volt a gondolataimban: rengetegszer haladtam keresztül rajta, de soha nem álltam meg megnézni a kastélyt. Egyszerűen valamiért nem ragadott meg. Az igazat megvallva ezúttal is csak azért mentem el oda, mert ki akartam mozdulni valamerre pár órára, és ez tűnt a legkézenfekvőbb úti célnak. Így utólag örülök, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem.

Mivel nem volt eltervezve a kirándulás, a vonaton ülve próbáltam információk után kutakodni, hogy tudjam, hogy egyáltalán merre kell mennem. Szerencsére ebben a város honlapja nagyon jó, a Látnivalók és élmények fül alatt gyakorlatilag minden fontosabb információ megtalálható.

Egy gyönyörű erdős vidéken, a Bükk hegységben, Bélapátfalván található Magyarország egyetlen épségben megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma. Ezt a nemzetközileg is jelentős műemléket rengetegen látogatják, ráadásul számos túraútvonal, köztük az Országos Kéktúra néhány állomása is keresztülfut a városon.

Mivel Egerből közvetlen vonat megy a településre, ezért kényelmesen bejutottam a városba. Sőt, Egerben még egy nagyon rövid, körülbelül 20 perces szusszanásra is volt időm. Ez az állomás egyébként nagyon szépen gondozott, a mosdója is kulturált (a 150 forintért biztosítanak WC papírt és tiszta, rendezett helyiséget), ezt érdemes kihasználni, mert Bélapátfalva ebből a szempontból problémás.

Ha fel kellene sorolni Magyarország legismertebb tájegységeit, nevezetességeit, szinte biztos, hogy az Alföld és a Hortobágy előkelő helyet kapna a listán, és az is nagy valószínűséggel állítható, hogy az emberek lelki szeme előtt megjelennének a végtelen délibábos rónák, szürkemarhák és a vadlovak. Így aztán – mivel az én fejemben is valami hasonló kép élt – fontos pontja volt a virtuális bakancslistámnak a kilenclyukú híd megnézése. A képzelt idill aztán nagyjából egy perc alatt oszlott szét, amikor odaértem, így eddigi utazásaim legmegosztóbb élményévé vált a hortobágyi utazás.

Magát a települést nagyon könnyű Budapestről megközelíteni, a Keletiből füzesabonyi átszállással szinte egyenesen a hídnál rak le a vonat, és a visszaúttal sem kell sietni, a fél 6-kor induló járattal emberi időben vissza lehet jutni Budapestre, mindezt úgy, hogy minden fontosat megnéz az ember.

Hollókőre nem csak azért érdemes ellátogatni, mert Magyarország egyetlen olyan faluja, ami szerepel az UNESCO világörökség listáján, hanem mert gyönyörű és nem utolsó sorban különleges atmoszférája van. Mivel valahogy minden fontosabb eseményről lecsúsztam, amit általában turistacsalogatóként szerveznek – így utólag azt gondolom, hogy szerencsére –, abban az élményben lehetett részem, hogy közel egy órán keresztül teljesen egyedül bolyongtam a kis utcákon.

Mivel Hollókő ismert hely, nem nehéz utazást tervezni rá, ráadásul a honlapja rendkívül informatív és átlátható, gyakorlatilag minden fontosabb információt meg lehet rajta találni. Mivel én Vakáció bérlettel utaztam, a vonatot részesítettem előnyben (Keleti–Hatvan–Pásztó és onnan busz), de egyébként megy oda közvetlen buszjárat Budapestről.

Bár az utóbbi időben az ismerőseim körében egyre népszerűbb utazási célpont lett Zalaszántó, még mindig nagyon kevesen tudják, hogy Európában eredeti Buddha-ereklyét (csontdarabok) kizárólag Magyarországon lehet látni. A látni persze nem teljesen fedi a valóságot, mert egy óriási aranyszoborban, egy üvegbúra mögött vannak.

Zalaszántóra Hévízhez hasonlóan nem megy vonat, így két lépésben, busszal tudtam megközelíteni a községet. Mivel egy elég kis településről van szó, nem lepődtem meg azon, hogy nem találok embert, aki útbaigazítson, de mivel a buszmegállóból nagyjából csak egy irányban lehet letérni a főútról, nem nagyon volt kérdés, hogy melyik irányba megyek. Ráadásul a fák között már messziről látni kupola tetejét.