Az elmúlt években rendre azon kaptam magam, hogy úgy repül el a nyár, sőt az év, hogy gyakorlatilag nem volt semmi én-időm, vagyis nem volt se nyaralás, se telelés. Ez persze nem teljesen igaz, mert voltak lopott szabadnapjaim, vagy épp óráim, ráadásul tavaly még egy külföldi út is belefért, de bizony a munka és egyéb előre nem látott körülmények, vagy épp a plusz egyetem bizony elvették tőlem a pihenés élményét. Ezért úgy döntöttem, hogy idén belevágok a nyár nagy kalandjába.

Ebben persze jelentős motivációt jelentett, hogy a MÁV V-A-K-Á-C-I-Ó bérletet adott ki, ami 15, 30, 60 és 90 napos verzióban és elérhető. A dolog különlegessége, hogy végre azokra is gondoltak, akik nem a gimi után koptatják a padokat, ugyanis ezúttal nem szabtak 26-os korhatárt a dolognak, bárki, aki rendelkezik nappali vagy esti érvényes diákigazolvánnyal, az igénybe veheti. (A pontos bérlettájékoztató ITT érhető el)

Ezért hát összeírtam azokat a helyeket, amiket mindenképpen látni szeretnék ezen a nyáron, mert érdekesek, szépek, vagy egyszerűen csak rájuk bukkantam a Google Maps bugyraiban.

Mivel a szabadidőm és a ráfordítható pénzem a bérlet nagyszerűségével párhuzamosan nem lett több, ezért több szempontot is figyelembe kellett vennem az út megtervezésénél:

• 1, maximum 2 napos utakat tervezek, többségében hétvégére időzítve, tehát lényegében csak oda megyek, ami hétvégén is látogatható, így ezek a túrák munka mellett is megoldhatóak.
• A lehető legjobb helyeket keresem a legköltséghatékonyabb módon, tehát egy 2 napos útnak is bele kell férnie 10.000 forintba szállással, étkezéssel és belépőkkel együtt (1-2000 forint plusz még nem lesz probléma, de törekedni fogok a költségek leszorítására)
• Minél több helyre szeretnék eljutni, akár egészen távoli pontokra is.
• Az utazásaim során egy átlagos méretű hátizsákom lesz, amibe bele kell férnie a túlélőcsomagomnak, és a fényképezőmnek, Teodornak.
• Nem tervezek konkrét útitársakkal, az utakon mindig más csatlakozik majd hozzám.

A túlélőcsomagom a legszükségesebbeket tartalmazza, mindezt természetesen mini verzióban, a naptejtől a kézfertőtlenítőn át az összecsukható úti fogkeféig. Ezek 2-300 forintos tételek, bármelyik drogériában beszerezhetőek, és lényegében az utazásom végéig nem tervezek egyikből sem utánpótlást.

Maga a bérlet, amivel utazom, relatíve könnyen beszerezhető, bármelyik vasútállomás automatájából és pénztárából. Mivel én általában busszal utazom, a hagyományos jegyvásárlási módot választottam. Meg is ijedtem, akkora volt a sor reggel 10-kor a Keletiben.

A bérletvásárlás egyelőre még nem zökkenőmentes, amit meg is értek, hiszen újonnan bevezetett dolog, de még így sem voltam ott sorban állással együtt 10 percnél tovább. A pénztáros először nem is tudta hova tenni a kérésem, hiszen két dologgal is megakasztottam a folyamatot. Másnapi indulással kértem a bérletet, ami ráadásul nem konkrét időhöz és helyhez kötött.

Szerencsére a MÁV felkészült volt, és kiadott a pénztárosoknak egy tájékoztatót, amit az én emberem sűrű bocsánatkérések közepette futott át, majd mivel valószínűleg én voltam az első, aki ilyen típusú (60 napos) konstrukciót kért, átsietett a másik fülkébe segítségért. Egy gyors konzultáció után aztán már a kezemben is tartottam a papírt, így már semmi nem akadályozhatja meg, hogy elinduljak kipipálni a nyári bakancslistám.

Az első utam Kácsra visz, egy kis községbe.