Ipolytarnócra, Nógrád megye legészakibb településére érdemes legalább egyszer ellátogatni. Nem csak azért, hogy megcsodáljuk a pici falut körülvevő tájat – az is gyönyörű –, hanem azért is, mert bámulatos pontossággal és részletességgel rekonstruálták a miocén kori élővilágot.

Amikor elkezdtem tervezni a Vakáció Túrám, az elsők között szerepelt az Ipolytarnóci Ősmaradványok felkeresése, már csak azért is, mert egész kicsi korom óta érdekel az ősvilág. Az egyetlen dolog, ami elrettentett, a távolság, pontosabban a körülményes utazás. Ugyanis Ipolytarnócra nem egyszerű Budapestről eljutni. Mindössze két lehetőség (pontosabban három) áll a tömegközlekedési eszközzel utazók rendelkezésére, én egy véletlen folytán mindkettőt kipróbáltam.

Az indulás a Keletiből egészen barátságos időpontra esett, fél 7-kor szálltam fel az egri vonatra, hogy elzötyögjek Aszódig. Ugyanezt megtehettem volna fél órával később Vácra indulva a Nyugatiból is, de mivel az átszállási idő kevesebb az utóbbi esetben, inkább nem kockáztattam. Igazam is volt, mert bár csak pár percet, de azért mégis késve értünk az állomásra.

Aszódon semmi nincs kiírva, így csak tippelhettem, hogy az egyetlen, már bent várakozó vonat elrepít Balassagyarmatra (Vácról is első körben ide kell utazni). Negyed óra múlva már zötyögtem is, majd ahogy haladtunk az úton, úgy koptak el az utasok. Így alakult, hogy az út egy szakaszán teljesen egyedül voltam a vonaton. Ironikus is volt aztán, hogy miközben ültem a padon egy órával később a váróterem előtt (a gyarmati állomáson szintén nem volt senki vasárnap reggel), a recsegő hangszóró figyelmeztette az „utazóközönséget”, hogy tolatást végeznek. Nyitva lévő mosdóhelyiséget egyébként egyik kicsi állomáson sem találtam, ami egy 4 órás út esetében problémás.

Az ipolytarnóci vonat már negyed órával korábban besorolt a megfelelő vágányra, így ezúttal nem volt kérdéses, hogy mivel kell mennem. Ezen a részen már nagyjából mindent a természet ural, nem érdemes a tájon kívül másra figyelni, mert a ragadozó madaraktól a gólyákig, és apróbb, csapatban élő madarakig minden megtalálható, ráadásul a vonat elől kiugró nyuszik és szarvasok látványa is nagyon érdekes. Egyszóval olyan az egész út, mintha egy kisvasutas természetjáráson lennénk.

Ipolytarnóc még elhagyatottabb, mint Balassagyarmat, így aztán fogalmam se volt, merre kéne indulnom, térkép és net híján. Azzal ugyanis nem számoltam, hogy a határ közelsége a net jelenlétének teljes hiányát jelenti, szóval esélytelen volt útvonal után kutakodni a világhálón. Végül jobbnak láttam, ha elindulok be a faluba, azt remélve, hogy hátha szembejön egy ember. Nem jött, viszont a „főtéren” találtam egy nagy térképet, amin eligazodhattam. Az Ősmaradványok honlapja egyébként nagyon átlátható és informatív, érdemes innen kiindulni tervezéskor, és kinyomtatni innen a fontosabb irányjelzőket: https://www.osmaradvanyok.hu/.

Elindultam abba az irányba, amerre a tábla vezetett, de csak járdamentes autóúttal találkoztam. Végül találtam egy embert, aki éppen akkor szállt be a kocsijába, odafutottam segítségért. Kedvesen elmutogatta, hogy melyik irányba induljak, majd felajánlotta, hogy elvisz egy darabon. Felrúgva minden „ne szállj be idegen autóba” szabályt bepattantam, és a belső megérzésem nem csalt meg, a park elég messze van a falutól, és nincs járda, csak autóút. Később arra is rájöttem, hogy kamuszöveg volt az „éppen arra megyek”, mert onnan nincs tovább, szimplán kedvességből elvitt. Így értelmet nyert az is, hogy miért nem volt tömve a vonat turistákkal – ezt a kirándulóhelyet nem a gyalogosoknak tervezték.

A hely egyébként rendkívül családbarát, sőt első ránézésre meg is ijedtem, hogy itt bizony csak a gyerekek számára érdekes dolgokat fogok találni. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Diákkedvezmény viszont csak 18 éves korig van, szóval felnőtt belépőt váltottam, illetve vettem egy kiegészítőt a lombkorona sétányra is, mert ilyenen még sosem voltam.

A Geológiai Tanösvényre (ami az 5 tanösvény legérdekesebb túrája és csak idegenvezető jelenlétében látogatható) az én fél 11-es időpontomra több család is igyekezett, egy körülbelül 700 méteres sétát kellett tenni egy enyhe emelkedőn a bejáratig.

Nem tudtam eldönteni, hogy mennyire marketingfogás az erős palóc nyelvjárásban beszélő idegenvezető személye (hiszen azok közül, akikkel időközben beszéltem, senkinek nem volt ilyen jellegzetes a beszéde), mindenesetre emlékezetessé tette a közel egy órás utat.

Nagyon szépen kialakított tanösvényről van szó, ahol valóban érdekes és izgalmas leleteket láthattunk – elsősorban megkövesedett növényeket, egy óriási fát, ami csoda, hogy megmaradt részleteiben, illetve lábnyomokat, cápafogakat –, a bácsi pedig mindent részletesen elmagyarázott. Annyira részletesen, hogy az egész átcsapott felnőtt idegenvezetésbe, tényleg olyan információkhoz juthattunk, ami segít megérteni az akkori élővilágot, és az azt elpusztító vulkánkitörés hatását.

A lábnyomokat (amik között dinoszaurusz lábnyom is van), és egyéb ilyen leleteket faházakban védik az időjárás viszontagságaitól, az óriásfenyőnek külön épületet szenteltek, amit első kutatójáról, Kubinyi Ferencről neveztek el. Őt egyébként különleges tisztelet övezi Ipolytarnócon, nevével nem csak a faháznál, hanem a fogadóépület előtti járdán is találkozhatunk.

Ami külön izgalmas még a geológiai túrán, az a hologramos vetítés. Jelen pillanatban még csupán egy demo verzióban működik, és három állatot rekonstruál hang nélkül, de az idegenvezető mondta, hogy már készül a végleges, hanggal ellátott változat is, egyszóval aki kíváncsi, érdemes augusztusban – bár véleményem szerint inkább a következő szezonban – ellátogatni ezért az élményért.

Visszafelé menet még négy ösvényt lehet végigjárni, mindegyik végigjárása bőven kiteszi az egynapos túrát. Mivel engem a kőzetpark annyira nem vonzott, a miocén erdő ösvényt jártam be. Ez egy kisebb terület, kialakított mocsaras résszel, ami igyekszik valamilyen formában rekonstruálni az akkori életet. A fontosabb fáknál természetesen tábla jelzi, hogy mit is látunk, illetve életnagyságú szobrokat állítottak ki az állatok rekonstruálására. Ez utóbbit a gyerekek inkább mászókának használták, amikor ott jártam. Az ösvény egyébként a Geológiai Tanösvényhez hasonlóan könnyen bejárható, egy-egy részen nincsen csak simára rendezett ösvény, egyébként levéllenyomatokkal tarkított, kövezett út segíti a tájékozódást.

A park végigjárása után a fogadóépület előtti lombkorona sétány felé vettem az irányt, ami 90 méter hosszú, és igazán izgalmas élmény, ráadásul nemrég újították fel. Sőt, azt is mondhatnám, hogy a nap egyik legjobb része volt. Tériszonyosoknak viszont félelmetes lehet, mert magasan vagyunk, és a pallók minimálisan kilengenek.

A fogadóépületben van egy 15 perces 4D-s filmvetítés is, de azt szűrtem le, hogy az inkább a nagyobb gyerekek számára izgalmas, ezért nem ültem be rá. A film egyébként a katasztrófát mutatja be.

Visszafelé nem volt olyan szerencsém, hogy bekérjem magam egy kocsiba, ezért gyalog kellett megtennem a faluba vezető utat. Ez egy közepes tempóval nagyjából 20 perc alatt sikerült is, és mivel még rengeteg időm lett volna a vonatindulásig, alternatív útvonalak után érdeklődtem. Hamar kiderült, hogy 14:35-kor van egy busz Salgótarjánba, onnan pedig hatvani átszállással viszonylag gyorsan, már 19:30-ra Budapesten vagyok. Mivel a kirándulás eléggé leszívja az embert, nem vállalkoztam Ipolytarnóc falujának felderítésére a vonatindulásig, felszálltam hát a buszra.

A túra összességében nagyon izgalmas, és bár a kötelező idegenvezetésnek nem örültem, valóban hasznos és érdekes információkat kaptam a pénzemért. Gyerekkel is érdemes odalátogatni, hiszen nagyon gyerekközpontú (még játszótér is van), bár fel kell készíteni rá, hogy nem dínókat fog látni (az egyik anyuka végig azt bizonygatta a csemetéjének, hogy lesz… nem volt, legalábbis egyetlen lábnyomot nem neveznék annak).

A mocskos anyagiak:

• Geológiai tanösvény (18 éves korig/felnőtt): 800/1500 Ft
• Lombkorona sétány: 500 Ft
• Ha meg szeretnéd nézni a 4D-s mozit: 1000 Ft
• Ha nem szeretnél bemenni a Geológiai tanösvényre, csak a többire: 500 Ft
• Busz Salgótarjánba: 250/500 Ft

Összesen: 2250 Ft-ot költöttem, de nem vettem részt a vetítésen. Diákként 1550 Ft-ba került volna.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Ipolytarnóc (átszállás Aszódon és Balassagyarmaton): 1415/2830 Ft
Ha visszafele busszal mész Salgótarjánba: 250/500 Ft
Salgótarján -> Budapest (átszállás Hatvanban): 1260/2520 Ft

Néhány kép az ipolytarnóci kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):