Be lehet-e járni az ország harmadik legnépesebb városát röpke négy óra alatt úgy, hogy minden fontosabb nevezetességhez eljutunk, és nem csinálunk rögtönzött futóversenyt a ránk szakadt szabadidőből? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben a szállásom felé menet, no meg az, hogy milyen furcsa helyzet ez, számtalanszor jártam már Szegeden, de sosem jutott eszembe „turistáskodni” itt.

Pedig a városban egymást érik a történelmi jelentőségű épületek, az ember csak kapkodja a fejét a gyönyörű műemlékek láttán. A Szegedi Szabadtéri Játékokra érkeztem, és mivel a közlekedés miatt ilyenkor sosem lehet pontosan kiszámolni, hogy az érkezéstől számítva mennyi idő marad az esti előadásig, biztonsági játékot játszottam, és már a 11:53-as Napfény Intercityvel elindultam a Nyugati pályaudvarról.

Egy forró nyári napon az ember legkevésbé sem arra vágyik, hogy pipacspirosra sülve, meredek lejtőkön küzdje fel magát valamelyik kilátóhoz. Persze, a látvány később kárpótol, én mégis valami olyan helyet kerestem, ami egyszerűen megközelíthető, megidézi egy túra hangulatát, szemkápráztató kilátást ígér, és pár óra alatt hazaérek – így találtam rá az Apáthy-sziklára.

Eleinte azt hittem, hogy későn indultam, hiszen elmúlt már délután három óra, mire kimerészkedtem a lakásból. Ráadásul a túracipőm sem volt nálam, ezért egy egyszerű utcai tornacipőben vágtam neki az útnak. Azzal nyugtattam magam, hogy könnyű séta, és későn is sötétedik, ezért nem baj, ha sokáig leszek fent a hegyen, de végül rá kellett jönnöm, hogy az előzetes aggodalmam felesleges volt.

A legutóbbi kirándulás alkalmával eszméltem rá, hogy a kék sáv az északi part mentén is fut, és bár az Országos Kéktúra nem érinti ezeket a kirándulóhelyeket, a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség létrehozott egy 11 szakaszból álló jelvényszerző útvonalat, a Balaton-felvidéki kék túrát, ráadásul az egyik pecsételőhely nincs is messze a nyaralónktól.

Adta tehát magát, hogy végigcsináljam ezt a túrát, elsőként a Balatonalmádi-Alsóörs vonallal kezdtem. Persze, ez már egy 1996 óta létező útvonal, szóval a spanyolviasz nem itt készül, de a nagy túrára mindenképpen jó bemelegítés. Az igazoló „füzet”, ami valójában egy ingyenesen letölthető és kinyomtatható lapocska ugyanúgy működik, mint az országos társa: bármilyen irányból teljesíthetők a szakaszok, a teljesítést dátummal és pecséttel kell igazolni.

Volt mostanában egy kis szabadidőm, ezért úgy döntöttem, hogy előveszem a túracuccomat, és önkéntes remeteségbe vonulva a természetben töltöm az időt. Bár a járványhelyzet már javul, a biztonság kedvéért olyan helyet kerestem, ahova viszonylag hamar oda lehet érni és reményeim szerint nincsenek sokan.

Két okból esett a választás Balatonfüredre: egyrészt a közelben van a nyaralónk, így nem kellett este visszamennem a nagyvárosba, másrészt elég távol van Budapesttől ahhoz, hogy kívül essen az emberek látószögén. Pedig egyébként busszal könnyen, átszállás nélkül megközelíthető, a túra pedig – bár a maga 17 kilométerével soknak tűnik – kényelmesen belefér egy napba úgy, hogy az ember este nyolcra (vagy még előbb) otthon legyen.

Magyarországon egymást érik a különleges tárlatok, amik vagy egyedi kialakításuk, vagy meghökkentő témájuk miatt semmihez sem fogható élményt nyújtanak. Ráadásul, ha kimozdulnánk a fővárosból, remek kísérőprogramot jelentenek egy-egy túrához, kiránduláshoz. Összeszedtem 15 olyan múzeumot az ország minden részéről, amire érdemes egy-két órát, vagy akár egy napot is szánni.

A rossz idő nem kedvez a szabadtéri programoknak, különösen akkor, ha esik az eső. Ilyenkor a kirándulók jobb esetben alternatívák után néznek, és beltéri érdekességeket keresnek. Ez a jelenlegi helyzetben nem is olyan egyszerű, hiszen rengeteg helyen találkozunk még most is zárt ajtókkal, ráadásul ha nem érjük be a múzeumokkal és főbb nevezetességekkel, még nehezebb a dolgunk. Összegyűjtöttem 10+1 olyan nem mindennapi programlehetőséget Budapesten, ami pár órás, de akár egész napos kikapcsolódást is nyújthat egy borongós napon.

A szélmalmokról általában Hollandia jut eszébe az embereknek, az országot a facipők és szélmalmok hazájaként is emlegetik. Pedig nem kell Kinderdijkig utaznunk ilyen épületekért, hiszen Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendtek, még a 20. század fordulóján is épültek új malmok. Sajnos soknak azóta sérült a vitorlája, ledőltek, vagy éppen felújítás alatt állnak. Én most összegyűjtöttem 6 olyan szélmalmot, amik épségben állnak, és a mai napig látni lehet őket.

Nemrég bukkantam rá egy 2019-es hírre, miszerint mormon templom épül Magyarországon, ami bár a felszentelés után csak a hívek számára lesz látogatható, előtte még tartanak majd szervezett bejárásokat. Ez adta az ötletet, hogy körbenézzek, milyen különleges templomok találhatóak még az országban. Annyi csodára bukkantam, hogy valószínűleg csak több részletben tudom majd bemutatni mindegyiket. Ebben a válogatásban most bazilikák és székesegyházak nem szerepelnek.

A múzeumokkal kapcsolatban még ma is gyakran találkozunk azzal az általános tévhittel, hogy csak gyorsan körbejárható tárlatok, üvegvitrinekben tárolt régiségek, amik leginkább a felnőttek számára izgalmasak. Pedig ez koránt sincs így, a legtöbb kiállítás már a fellelhető legmodernebb technikai eszközökkel igyekszik még teljesebb élményt nyújtani, és a legfiatalabbakat is megfogni valamilyen kizárólag nekik szóló programmal. Vannak olyanok is, amiket kifejezetten gyerekek számára alkottak meg. Összegyűjtöttem 15 olyan magyarországi múzeumot, ahol a kicsik biztosan jól fogják magukat érezni, de az egész családnak kitűnő szórakozást nyújt a kiállítás.

Május végén új Kolodko Mihály miniszoborral gazdagodott az ország: Gombóc Artúrral Tihanyban. Ez adta az ötletet, hogy megvalósítva régi tervemet nyakamba vegyem Budapestet, és felkeressem a szobrokat. Az útnak három nagy tanulsága volt: először is, nem lehet egyetlen nap alatt végigjárni az összeset, másodszor, érdemes nem a legnagyobb kánikulában menni, és végül, lehetőleg nagyon kényelmes cipőben vágjunk neki az útnak, mert bizony rendkívül sokat kell sétálni.

A szobornézés előtt azt a tanácsot kaptam, hogy mindenképpen írjam össze, hogy hol mi található, és tervezzek útvonalat, mert egyrészt így egyszerűbb lesz tájékozódni, másrészt tudom követni, hogy mit néztem meg. Szerencsére elég sok információ van a neten a szobrokról, így hamar összeállt a terv. Összesen húsz miniszoborról tudni a fővárosban, mert kettő eltűnt (köztük az, amire a leginkább kíváncsi voltam, a sárga „Simpson” figura), kettő pedig nem Budapesten van. A listakészítős tanácsot azzal egészíteném ki, hogy semmit nem von le a szoborkeresés izgalmából, ha „puskázunk”, és adott esetben a szobor pontos helyének is utánanézünk, ugyanis van, hogy még így is keresni kell.