Egy gyönyörű erdős vidéken, a Bükk hegységben, Bélapátfalván található Magyarország egyetlen épségben megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma. Ezt a nemzetközileg is jelentős műemléket rengetegen látogatják, ráadásul számos túraútvonal, köztük az Országos Kéktúra néhány állomása is keresztülfut a városon.

Mivel Egerből közvetlen vonat megy a településre, ezért kényelmesen bejutottam a városba. Sőt, Egerben még egy nagyon rövid, körülbelül 20 perces szusszanásra is volt időm. Ez az állomás egyébként nagyon szépen gondozott, a mosdója is kulturált (a 150 forintért biztosítanak WC papírt és tiszta, rendezett helyiséget), ezt érdemes kihasználni, mert Bélapátfalva ebből a szempontból problémás.

Ugyan vittem magammal vizet az útra, egy belső megérzés azt súgta, hogy keressek egy boltot, és vegyek még, mert kevés lesz (igazam lett, nem iszom sokat, de a két liter simán lecsúszott). Ezzel egyébként szerencsém volt, mert a közeli Coop elég hamar bezár, pláne hétvégén, vasárnap például csak délig van nyitva, érdemes tehát előre gondolkodni.

A város egyébként a régi rendszereket idézi a Május 1. utcával és a templommal szemközti felszabadulásra hajazó szoborral, de kellemes hangulatú település. Annak ellenére, hogy hivatalosan város, inkább falusias a környezet.

Az apátságba az Apátság úton végighaladva lehet felmenni, de meg kellett kérdeznem egy helyi lakost, hogy pontosan merre is induljak, mert egy ponttól ugyan szépen vezetnek a turistajelzések, addig azonban, hogy ezt megtaláljuk, át kell vágni fél Bélapátfalván (a piros jelzés nagyban segíti a tájékozódást a táblákig). A felfelé vezető út elég meredek, egy idő után a járda is elfogy és a kocsiúton kell végighaladni. Nagyon rég volt már, amikor gyakorlott túrázónak mondhattam magam, ezért ez a körülbelül egy kilométeres út eléggé lefárasztott. A kocsisoknak ebből a szempontból jóval könnyebb, több parkoló is van a közelben, az egyik például az apátság lábánál – az viszont fizetős.

Nem vagyok a román stílus nagy rajongója, de az apátság tényleg nagyon szép. Minden oldalról körüljárható, és be is lehet menni, ha szeretnénk, audio guide-ot is igénybe vehetünk. Én ez utóbbit nem kértem, ugyanis a jegy árában benne van egy 20 perces kisfilm megnézése is, ami részletesen mesél a ciszterciekről, a templom történetéről, kitérve arra, hogy miért nincs rajta torony, egyszóval érdemes azzal nekivágni az amúgy dísztelen, de mégis hangulatos épületnek. Az apátságnak egyébként saját honlapja van, szóval akár előzetesen is fel lehet készülni arra, ami Bélapátfalván látható.

Fakad itt egy Háromkút nevű forrás is, ahol újra lehet tölteni a kiürült üvegeket. Nagyon friss, tiszta vize van, érdemes legalább pár kortyot inni belőle, vagy a lezúduló vízzel megmosni az arcunkat egy meleg napon.

Bár kellemesen el lehet tölteni az időt az apátság közelében, úgy gondoltam, hogy ha már itt vagyok, elindulok egy túraútvonalon. Az Országos Kéktúra szakaszait rögtön kizártam, mert annak a teljesítése egy külön pontja a bakancslistámnak. Végül a szuveníres bácsi a Bélkő tanösvényt ajánlotta, ami a maga 6,1 km-es hosszával nem tűnik megterhelőnek, a közel 460 méteres szintkülönbség viszont rémisztőnek hat.

Végül úgy voltam vele, hogy azért jöttem, hogy lássak, így elindultam felfelé. Aztán az első táblánál szembesültem azzal, hogy a 6,1 km nem a teljes túra hossza, hanem csak az odaút, mégpedig végig hegymenetben. Engem viszont nem lehetett eltántorítani attól, hogy megküzdjek a heggyel, szóval töretlenül baktattam felfelé.

Az első pihenőnél aztán büszkén ültem el egy 5 percre, azt gondolván, hogy már a táv felénél lehetek. Aztán tovább indulva jött a „motivációs” tábla és a hideg zuhany, miszerint még kereken 5,1 km-em van hátra a csúcsig. Az első leülésemnél egyébként rájöttem, hogy egyáltalán nem hasznos megállni és kiesni a ritmusból, mert utána felfelé menni egy darabig szó szerint fáj.

Talán a fáradtság volt az oka, de egyszer véletlenül rossz ösvényre fordultam rá, valószínűleg az motivált, hogy mások ültek ott egy kövön. Tovább mentem és megdöbbenve láttam, hogy a kibányászott részen vagyok, el is indultam felfedezni az egyébként hatalmas területet, mígnem szembejött velem egy „belépés csak engedéllyel” tábla. Akkor visszafordultam és megpróbáltam megtalálni a helyes irányt.

Az utolsó 3-400 méter egy kevésbé gyakorlott túrázónak már nagyon megerőltető. Itt már nincs betonút (addig is csak azért van, mert régen buszokkal vitték fel a bányászokat), nagyon meredek emelkedőn, csúszós köveken kell felmászni. Nem segíti a dolgot az sem, hogy a hatodik km-re az ember már nagyon megizzad, ezen a szakaszon pedig hemzsegnek a szúnyogok. A kilátás, ami a végén vár, viszont pazar. Le lehet látni a völgybe, fentről ránézni a bányászott területre, egyszóval megéri felverekedni magunkat. Egy dologban azonban biztos vagyok: nem mennék fel újra, mert ez nagyon nem kezdő/alkalmi túrázóknak van kitalálva. Ahhoz, hogy valóban nagyon élvezetes legyen, muszáj lenne rendszeresen járnom a vidékeket, hogy hozzáedződjek.

Lefelé menet már vitt a lendület, félúton pedig csatlakoztam egy túrázó trióhoz, akik szintén gyakorlatlan túrázók (bár az egyikük ranger kiképzése átlendítette őt a holtpontokon), és akikkel aztán elmentem a Lak-völgyi tóhoz. Itt egy kicsit csaltam, mert a csapat autóval volt, szóval azzal mentünk, de az apátságtól a tó 2,3 km-re van, szóval egy nagyjából 40 perces, lefelé tartó sétával elérhető gyalogosan is. (itt egyébként a közelben van Bélapátfalvának egy másik vasútállomása is, ahonnan könnyen vissza lehet jutni Egerbe).

A Szomjas Csuka Vendéglőbe ültünk be, ami kívülről nem túl bizalomgerjesztő, viszont annál finomabbak az ételek. Én szarvas gulyást és sörbundás csirkét ettem, és mindkettő szenzációs volt. Sőt, a gulyás az egyik legjobb volt, amit valaha étteremben ettem.

Bár még számos látnivaló lett volna a környéken, a 13 km-es túra és az apátság megnézése annyira leszívja az embert, hogy bőven elég egy napra.

A mocskos anyagiak:

Templom (diák/felnőtt): 450/500 Ft
Szuvenír: 400 Ft
Ebéd: 3200 Ft

Összesen: 4050 Ft-ot költöttem.

Ha nincs Vakáció-bérleted, Pestről indulva ezekkel az árakkal kalkulálhatsz (diák/felnőtt 1 útra):
Keleti pályaudvar -> Bélapátfalva (egri átszállással): 1565/3130 Ft

Néhány kép a bélapátfalvi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):