Május végén új Kolodko Mihály miniszoborral gazdagodott az ország: Gombóc Artúrral Tihanyban. Ez adta az ötletet, hogy megvalósítva régi tervemet nyakamba vegyem Budapestet, és felkeressem a szobrokat. Az útnak három nagy tanulsága volt: először is, nem lehet egyetlen nap alatt végigjárni az összeset, másodszor, érdemes nem a legnagyobb kánikulában menni, és végül, lehetőleg nagyon kényelmes cipőben vágjunk neki az útnak, mert bizony rendkívül sokat kell sétálni.

A szobornézés előtt azt a tanácsot kaptam, hogy mindenképpen írjam össze, hogy hol mi található, és tervezzek útvonalat, mert egyrészt így egyszerűbb lesz tájékozódni, másrészt tudom követni, hogy mit néztem meg. Szerencsére elég sok információ van a neten a szobrokról, így hamar összeállt a terv. Összesen húsz miniszoborról tudni a fővárosban, mert kettő eltűnt (köztük az, amire a leginkább kíváncsi voltam, a sárga „Simpson” figura), kettő pedig nem Budapesten van. A listakészítős tanácsot azzal egészíteném ki, hogy semmit nem von le a szoborkeresés izgalmából, ha „puskázunk”, és adott esetben a szobor pontos helyének is utánanézünk, ugyanis van, hogy még így is keresni kell.

Ha az ember híres magyarok sírjára gondol, az első hely, ami eszébe jut, minden bizonnyal a Fiumei (Kerepesi) úti sírkert, vagy a Farkasréti temető. Évente több millióan látogatják meg az itt található sírokat, kriptákat, leróva tiszteletüket az elhunytak előtt. Való igaz, hogy a két sírkertben számos ismert közéleti személy talált végső nyughelyre, azonban a fővároson kívül is találhatunk olyan temetőket, ahol híres alakok alusszák örök álmukat. Összegyűjtöttem 10 olyan magyarországi sírkertet, ahol ismert emberek vannak eltemetve.

Talán lehetetlen lenne megszámolni hány könyv szól valamilyen utazásról, és itt most nem az útikönyvekre gondolok, és nem is a „lelki utazásokra”, hanem olyan kötetekre, amikben szerepet kap egy hajó érkezése, egy nyaralás, vagy éppen egy autó, ami eltűnik a látóhatáron. Mégis legtöbbször talán a vonat kerül előtérbe, és a végtelenbe futó sínpár, ami megannyi mögöttes tartalommal ruházható fel. Ezért összeszedtem 10 olyan regényt, amiben fontos szerephez jut a vonat, a vonaton való utazás. A könyvek között vannak igazi klasszikusok, és – talán – nem túl ismert művek is, amik egytől egyig kiválóak a maguk műfajában.

A szobrok a mindennapjaink részei, hiszen naponta haladunk el mellettük a városban, faluban. Némelyiket emlékül állították, mások csak a tér díszei, vagy egy, az alkotót érdeklő témát dolgoznak fel. Olykor azonban afféle szabadtéri kiállításként egy park, egy táj meghatározó elemei lesznek. Összegyűjtöttem tíz olyan különleges, és ingyenesen megtekinthető szoborparkot, amik témájuk, elhelyezkedésük, vagy éppen történetük okán kitűnő kísérőprogramul szolgálhatnak egy túrához vagy városnézéshez.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy lassan minden témában, vagy minden tárgyhoz kapcsolódóan találni egy múzeumot, gondoljunk csak a tavaly megnyílt New York-i Slime Múzeumra, vagy a belga Sült Krumpli Múzeumra. Nem kell azonban messze mennünk ilyen különleges, vagy olykor bizarr tárlatokért, Magyarországon is bőven találni a hagyományostól eltérő kiállításokat. Ha valaki kiszakadna a fővárosi forgatagból, és valami különlegességre vágyik, összegyűjtöttem 15 olyan helyet, ahol biztosan nem mindennapi élményben lesz része a látogatóknak.

A Velencei-hegységben, Pákozd és Sukoró között különleges formájú sziklákkal találkozik az ember, amik furcsa szögben „egymásra dobálva”, élükre fordulva bukkannak elő a sűrű növényzet közül. A Velencei-tó honlapja által „magyar Stonehenge”-ként definiált ingókövek érdekes látványt, és kiváló fotótémát biztosítanak.

Egy véletlen folytán esett Pákozdra a választásom, amikor kirándulást szerveztem. Egész héten rossz idő volt, ezért városi túrában gondolkodtam, végül az eső nélküli pár nap meggyőzött arról, hogy nézzek körül a természetben is. Jól tettem, mert bár végig fújt a szél, és a nap is csak a végére bújt elő, kellemes kirándulóidő volt.

A különleges budapesti múzeumok sora szinte végeláthatatlan, és rájöttem, hogy akárhogy próbálkozom, nem tudom egy tízes listára szűkíteni őket. Ezért itt van egy újabb csokor, ami egyértelműen felkerült a „meg kell nézni” listámra. Az előző lista ITT olvasható.

Borongós időben nincs is jobb, mint nyakunkba venni a várost, és felfedezni a nevezetességeket. A kedvelt turistacélpontok mellett azonban néha érdemes benézni a mellékutcákba is, hiszen izgalmasabbnál izgalmasabb tárlatokba futhatunk bele. Ha Budapestre utaznánk, vagy éppen nem szeretnénk elmozdulni a fővárosból, akkor is számos programlehetőség akad, ami kiragad a mindennapokból. Bár néhány hely sajnos még zárva tart, remélhetőleg hamarosan újra megnyithatnak. Összeszedtem tíz olyan helyet, ahova legszívesebben már most indulnék.

Kicsit megkésve ugyan, de hamarosan beindulhat a nyári szezon, én pedig ismét nyakamba veszem a fényképezőmet, és bebarangolom Magyarországot. Elsősorban a természetben szeretnék idén kirándulni, és bár már most is hatalmas listám van azokról a helyekről, ahova elmennék, folyamatosan újabb és újabb látnivalók után kutatok. Tavaly a szarvasi Arborétumban láttam egy mamutfenyőt, és eszembe jutott, hogy utánanézzek, milyen érdekes fákkal találkozni még az országban.

Meglepődve láttam, hogy rengeteg honlap foglalkozik ezeknek a növényeknek a listázásával, aztán kicsit le is lombozódtam, mert nagyrészt szakmai szempontok alapján születtek ezek az összegzések, a kirándulni vágyók kevesebb helyről tájékozódhatnak. Persze, nem azt mondom, hogy nem tudok gyönyörködni egy egyszerű bükkfában, de én tényleg különlegességeket szeretnék nézni, így aztán hosszas kutakodás után összeállítottam egy listát a turistaszempontból is érdekes fákról.

Ősszel hazalátogattam Székesfehérvárra, és mivel kellemes volt az idő, úgy döntöttem, hogy elmegyek kirándulni. Bár majdnem az egész életem Fehérváron éltem, még sosem voltam Sóstón, ami a város határában lévő természetvédelmi terület. Egy kisebb tavat kell elképzelni, ami körül tanösvény megy körbe, különböző interaktív feladatokat kínálva a gyerekeknek.

Vannak ugyan irányjelzők, de eltévedni biztosan nem lehet, ugyanis nincsenek mindenfelé kanyargó mellékösvények. Egyetlen pont van, ahol le lehet térni az útról, ott egy félkört tehet az ember fapallókon egyensúlyozva. Maga a tanösvény egyébként Fehérvár belvárosából 20-25 perces sétával nagyon egyszerűen megközelíthető, de helyijárat is közlekedik ebbe az irányba.