Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy lassan minden témában, vagy minden tárgyhoz kapcsolódóan találni egy múzeumot, gondoljunk csak a tavaly megnyílt New York-i Slime Múzeumra, vagy a belga Sült Krumpli Múzeumra. Nem kell azonban messze mennünk ilyen különleges, vagy olykor bizarr tárlatokért, Magyarországon is bőven találni a hagyományostól eltérő kiállításokat. Ha valaki kiszakadna a fővárosi forgatagból, és valami különlegességre vágyik, összegyűjtöttem 15 olyan helyet, ahol biztosan nem mindennapi élményben lesz része a látogatóknak.

A Velencei-hegységben, Pákozd és Sukoró között különleges formájú sziklákkal találkozik az ember, amik furcsa szögben „egymásra dobálva”, élükre fordulva bukkannak elő a sűrű növényzet közül. A Velencei-tó honlapja által „magyar Stonehenge”-ként definiált ingókövek érdekes látványt, és kiváló fotótémát biztosítanak.

Egy véletlen folytán esett Pákozdra a választásom, amikor kirándulást szerveztem. Egész héten rossz idő volt, ezért városi túrában gondolkodtam, végül az eső nélküli pár nap meggyőzött arról, hogy nézzek körül a természetben is. Jól tettem, mert bár végig fújt a szél, és a nap is csak a végére bújt elő, kellemes kirándulóidő volt.

A különleges budapesti múzeumok sora szinte végeláthatatlan, és rájöttem, hogy akárhogy próbálkozom, nem tudom egy tízes listára szűkíteni őket. Ezért itt van egy újabb csokor, ami egyértelműen felkerült a „meg kell nézni” listámra. Az előző lista ITT olvasható.

Borongós időben nincs is jobb, mint nyakunkba venni a várost, és felfedezni a nevezetességeket. A kedvelt turistacélpontok mellett azonban néha érdemes benézni a mellékutcákba is, hiszen izgalmasabbnál izgalmasabb tárlatokba futhatunk bele. Ha Budapestre utaznánk, vagy éppen nem szeretnénk elmozdulni a fővárosból, akkor is számos programlehetőség akad, ami kiragad a mindennapokból. Bár néhány hely sajnos még zárva tart, remélhetőleg hamarosan újra megnyithatnak. Összeszedtem tíz olyan helyet, ahova legszívesebben már most indulnék.

Kicsit megkésve ugyan, de hamarosan beindulhat a nyári szezon, én pedig ismét nyakamba veszem a fényképezőmet, és bebarangolom Magyarországot. Elsősorban a természetben szeretnék idén kirándulni, és bár már most is hatalmas listám van azokról a helyekről, ahova elmennék, folyamatosan újabb és újabb látnivalók után kutatok. Tavaly a szarvasi Arborétumban láttam egy mamutfenyőt, és eszembe jutott, hogy utánanézzek, milyen érdekes fákkal találkozni még az országban.

Meglepődve láttam, hogy rengeteg honlap foglalkozik ezeknek a növényeknek a listázásával, aztán kicsit le is lombozódtam, mert nagyrészt szakmai szempontok alapján születtek ezek az összegzések, a kirándulni vágyók kevesebb helyről tájékozódhatnak. Persze, nem azt mondom, hogy nem tudok gyönyörködni egy egyszerű bükkfában, de én tényleg különlegességeket szeretnék nézni, így aztán hosszas kutakodás után összeállítottam egy listát a turistaszempontból is érdekes fákról.

Ősszel hazalátogattam Székesfehérvárra, és mivel kellemes volt az idő, úgy döntöttem, hogy elmegyek kirándulni. Bár majdnem az egész életem Fehérváron éltem, még sosem voltam Sóstón, ami a város határában lévő természetvédelmi terület. Egy kisebb tavat kell elképzelni, ami körül tanösvény megy körbe, különböző interaktív feladatokat kínálva a gyerekeknek.

Vannak ugyan irányjelzők, de eltévedni biztosan nem lehet, ugyanis nincsenek mindenfelé kanyargó mellékösvények. Egyetlen pont van, ahol le lehet térni az útról, ott egy félkört tehet az ember fapallókon egyensúlyozva. Maga a tanösvény egyébként Fehérvár belvárosából 20-25 perces sétával nagyon egyszerűen megközelíthető, de helyijárat is közlekedik ebbe az irányba.

A világ legnagyobb könyve Magyarországon található, így nem is volt kérdés, hogy a virtuális bakancslistám előkelő helyén szerepelt a gigantikus könyv megnézése. Egyetlen dolog hátráltatott: Szinpetri, ahol kiállították, egy egészen kicsi, eldugott település Aggtelek mellett, és autó nélkül kissé nehézkes az odajutás.

(fotó: alegnagyobbkonyv.hu)

Gyakorlatilag patikamérlegen számoltam ki az időmet, hogy mikor hol mennyi időt tölthetek, mikor van időm egy kicsit szusszanni, egyáltalán mire van időm valójában. Eredetileg az volt a tervem, hogy a délelőttöt Szinpetrin, a délutánt pedig egy aggteleki túrán töltöm, de az utóbbiról lemondtam.

Ha meg kellene tippelni 2018-2019 legnépszerűbb magyarországi helyét a közösségi médiában, valószínűleg a bokodi lebegő falu versenybe kelhetne a címért. Különleges helyként írják le, a neten milliárd fotó található róla, némelyik beszámoló pedig konkrét megközelítési tippeket is ad – egyébként egyik sem tökéletesen pontos, ugyanis a híres móló rendeltetése szerint horgászház, és így is hívják, a térképen is így érdemes keresni.

A beszámolókat én is olvastam utazás előtt, így a leírásnak megfelelően alapvetően Oroszlány felől terveztem megközelíteni a helyet. Csakhogy ha valaki tömegközlekedéssel érkezik, akkor nem tudja onnan elérni, vagy legalábbis rendkívül körülményesen. Ugyanis nagyon szép, hogy az ember leszáll a vonatról Oroszlányon, de onnan két irányba indulhat, és a hosszú út tényleg nagyon hosszú.

Ha kikapcsolódásra vágyik az ember, és új élményeket keres, akkor valami olyan után kutakodik, amivel nem találkozik minden nap. Így keveredtem Tabajdra, a mezítlábas parkba. Sajnos, amikor ott jártam, az eső megrongálta a parkot, így csak részben lehetett használni, de mindenképpen el fogok látogatni oda még egyszer.

A parkról leginkább csak élménybeszámolók alapján hallani, mert a honlapja elég kezdetleges, és nem túl sok információ van rajta. Az odajutás egyébként elég egyszerű, a busz gyakorlatilag ott tesz le a park bejáratánál, csak át kell menni az úton. A mellékutcát, amin be kell fordulni, tábla jelzi, de egy szobor is áll az út elején, afféle iránymutatóként. A park látogatása egyébként bárki számára ingyenes.

A 2019-es nyaralásom egyik kiemelt helyszíne volt a Krisna-völgy, mert nagyon érdekelt az ott élők gondolkodásmódja, mindennapi élete. Az utazás előtt rengeteget olvastam róluk, gyakorlatilag feltúrtam a netet, hogy mindennel képben legyek. Ezúton is óva intek mindenkit, hogy ezt tegye!

Budapestről Somogyvámosra eljutni kissé komplikált, két-háromszori átszállással lehet csak megközelíteni. Ebben segítséget nyújt a Krisna-völgy honlapja, ami számos alternatívát kínál. A buszmegállótól aztán semmilyen támpont nem áll rendelkezésre a helyes irányt illetően, így az előre bekészített Google térképemmel haladtam tovább. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Vámosiak tudatosan elhatárolódnának a völgyben élőktől. Persze az is lehet, hogy ezt csak azért gondoltam így, mert az utazás előtt rengeteg rémtörténetet hallottam az ott élőkről (többek között több helyről figyelmeztettek, hogy semmiképpen ne egyek ott, mert biztosan belekevernek majd valami tudatmódosítót, illetve hogy ők is be vannak drogozva – itt jegyezném meg, hogy én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, amikor ott jártam). Egy idő után aztán megláttam a Krisna-völgy táblát és a helyes irányba fordultam. Nem sokkal később feltárult a Krisna-völgy ikonikus kapuja az elefántokkal. Egyik oldalon a jegypénztár, másikon egy szuvenír bolt, ahol leginkább helyben készült lekvárokat árultak.