(Félig) elfeledett túraút Budapesten

Kirándulás a Rupp-hegyre

2018. július 14. - Toncsi90

Mindnyájunknak van egy olyan listája, ami a lakhelyünkhöz közeli el-kell-menni helyeket tartalmazza, és mindnyájan tudjuk, hogy ezekre a helyekre valószínűleg soha nem fogunk elmenni. Nem azért, nem valójában nem érdekelnek, vagy csak az „illik” ismerni kategóriába tartoznak, hanem pusztán a közelségük okán. Elérhető, tehát bármikor mehetünk, vagyis nem megyünk soha. Azonban néha a legjobban megtervezett napokon is közbeszól az élet, ilyenkor pedig jó előkapni a néhány órás mini kirándulásokat.

img_1969a.jpg

Valahogy így jártam én is, a szombat délutánra becsúszó elfoglaltság délelőttre korlátozta a lehetőségeimet. Ezért aztán gyorsan számba vettem az opciókat. Különleges, de elérhető kikapcsolódást kerestem, egyszóval kapásból kilőttem a várat, és minden olyan egyéb lehetőséget, ami Budapesten közkedvelt turistacélpont. Egyébként is túl melegnek ítéltem az időt ahhoz, hogy a betondzsungelben bóklásszak. Így találtam rá a Rupp-hegyre.

A közigazgatásilag 11. kerülethez tartozó, de egyébként Budaörshöz kapcsolódó kirándulóhely természetvédelmi terület, ami 38 növény-, és számos állatfajnak ad otthont. Bevallom, eddig én a hely létezéséről sem tudtam, valahogy mindig a standard kirándulóhelyek nyomakodtak a látószögembe. És nem csak nekem, ez a hely sajnos méltatlanul háttérbe szorul. Kár, mert a táj gyönyörű, a túra pedig igazán feltölt.

Ráadásul az odajutás sem bonyolult, a 8E jelzésű busz a belvárosból egyenesen ott rak le. Pontosabban az Irhás árok megállótól egy rövid, körülbelül 10 perces sétával elérhető. Mivel profi szinten űzöm az oda-nem-találás művészetét, előző este a Google segítségét kértem, és térképen virtuálisan bejártam a busztól az ösvényig vezető utat. A Barackmag utcáig kellett eltalálnom, onnan már könnyűnek gondoltam a dolgot, valójában pedig az egész két egyszerű kanyar, csak térképen többnek tűnt.

Egy belső megérzés azt súgta, hogy dobjak be a táskámba egy naptejet, és igazam volt, ugyanis az odaút egy szakasza árnyékmentes betonúton visz, oda pedig jól jön egy kis segítség leégés ellen.

img_2007a.jpg

A tájékozódást egyébként egy emlékoszlop és egy hatalmas óriásplakát is segíti, szóval minden lehetőség adott ahhoz, hogy megkezdhessük a túránkat. Az első sokk mégis akkor ért, amikor a Barackmag utca végén nem találtam a jól „begyakorolt” ösvényt. A környéken ugyanis építkeznek, és az a részt már teljesen belakták. Aggodalmasan baktattam fel a közepesen meredek lejtőn, míg végre szembejött egy „természetvédelmi terület” tábla. Innentől kezdve azonban tényleg az erdő az úr, csupán a lakóházak közelében szűrődik be az autók/motorok zaja.

Az első, ami azonnal megfog: a csend. Mintha elvágták volna a város zaját, csak az állatok neszezése hallatszik. Egy szépen kialakított ösvény vezet (piros négyzet) a hegy feléig, ahol az út elágazik. Én itt kicsit elvesztettem a fonalat, egyszerűen sehol nem találtam a jelzésem folytatását, így úgy döntöttem, hogy áttérek a másik jelzésre, a piros háromszögre. Ez felvitt a hegy tetejére, ahonnan káprázatos a kilátás a városra és a völgyre, és ahol indokolatlan magyar zászló leng. Persze, nem teljesen indokolatlan, hiszen egyértelműen jelzi, hogy elértem a túrám célját, a hegytetőt, közben pedig azt éreztem, hogy egy szolid táblácska tökéletesen megfelelt volna a célnak.

img_1939a.jpg

Ha már táblácska: az ösvényen végig kevés, de nagyon informatív táblák vannak elhelyezve, amik rövid ismertetőt nyújtanak a területen élő állatokról és növényekről. Külön szimpatikus, hogy nem akarnak ezekkel az ismertetőkkel világot váltani, hiszen elenyésző azoknak a száma, akik tényleg mindent elolvasnak A-Z-ig. Alapot nyújtanak, és az tökéletesen elegendő. A túraút bizonyos pontjain figyelmeztető táblákat is felszereltek, hiszen vannak olyan területek, ahol a védett növények élőhelyét nem szabad bolygatni. Bár vannak kordonok, nagyon könnyű akaratlanul is mögé kerülni (például azzal, hogy figyelmetlenségből a bal oldali ösvényen mész le a jobb oldali helyett), ilyenkor érdemes minél előbb megkeresni a helyes utat, elsősorban a növények miatt, másodsorban pedig azért, mert a területet ellenőrök monitorozzák. Bár utóbbi akár lehetne elrettentő kamuszöveg is, ott jártamkor jöttek velem szembe ketten (vagyis, hogy egészen pontos legyek: 90%-ban biztos vagyok benne, hogy nem turisták voltak).

Ugyan a terület rendkívül kicsi, és alig 1,5 óra alatt kényelmesen körbejárható, ha szeretnénk leülni, a túraút mentén padokat is elhelyeztek, illetve a közelben kukákat, lehetőséget teremtve egy kellemes (és szemétmentes) piknikhez.

img_1946a.jpg

Ennek a területnek van állítólag egy zöld jelzésű túraútvonala is, viszont bárhogy kerestem, nem találtam. Első nekifutásra valahol a könnyű és a közepes között helyezném el a kirándulást, mert egyes szakaszai még napos, száraz időben is csúszósak, esőben pedig egyáltalán nem ajánlanám, mert két szakaszon segítik mindössze falépcsőkkel a túrázót. Ugyanakkor nincsenek nehéz szakaszai, tehát bárki, egyszóval a nem gyakorlott túrázók számára is könnyen teljesíthető az út és élvezetes találkozás a természettel.

A mocskos anyagiak:

  • A természetvédelmi területre való belépés ingyenes, így ha van BKK bérleted, akkor ez egy kiváló, költségektől mentes túra.
  • Ha vidékről érkezel a 8E a Keleti pályaudvart és Kelenföldet is érinti, ebben az esetben két vonaljegy árából kijön ez a kellemes fél napos kirándulás

 

Néhány kép a Rupp-hegyi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):

A bejegyzés trackback címe:

https://barangolasokteodorral.blog.hu/api/trackback/id/tr8114112853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.