A magyar étcsoki fővárosából Matyóföld szívébe I.

Délelőtti programom: Szerencs

2018. július 08. - Toncsi90

Az eredeti terv szerint a Vakáció Túrám első célállomása Kács lett volna egy kis mezőkövesdi kitérővel, azonban az országot péntek éjjel elérő nagy eső miatt még a hajnali indulás előtt újraterveztem a programot. Így a reggelt Szerencsen kezdtem, a visszafele utat megszakítva pedig egy kellemes délutánt töltöttem Mezőkövesden.

img_1884a.jpg

Mivel hajlamos vagyok elszúrni az időmet, már meg sem lepődtem rajta, hogy ezúttal is rohannom kell, hogy elérjem a vonatot, bár most előrelátóbb voltam, a szendvicseken kívül mindent bepakoltam előző nap. Így is sikerült majdnem otthon hagyni az esernyőt, ami pedig a reggeli órákban nagyon hasznos volt.

A vonat percre pontosan 5:30-kor indult a Keletiből, egy kényelmes négyes helyet bitorolva terveztem meg a napot. Amiben biztos voltam az az, hogy ilyen esős időben nem kockáztatom meg, hogy az erdőben barangoljak barlanglakások után kutatva, inkább a biztonsági játékra hajtva városi túrák után néztem. Így jutott eszembe Szerencs, ahova már régóta szerettem volna eljutni, ráadásul a vonatom közvetlenül érintette.

img_1800a.jpg

A közel 4 órás út végén körülbelül negyed 10-kor szálltam le az állomáson. Általában a magyar várótermek és egyéb épületrészek állapota közel sem éri el a megfelelőt, itt viszont már az első pillanatban kellemes csalódás ért: minden helyiség tiszta és rendezett volt, a „közváró” mellett kialakítottak egy úgynevezett kultúrvárót is, ahol csak azok tartózkodhatnak, akik rendelkeznek érvényes jeggyel. (Egyébként a kalauzok itt már sokkal felkészültebbek voltak Vakáció bérlet-ügyben, mint a pénztáros, minden gond nélkül utazhattam bármerre.) A mellékhelyiség is nagyon tiszta volt, WC-papírral és szappannal, és mindössze 100 Ft-ot kértek csak ezért a rendért.

Kilépve a váróból megörültem, mert rögtön szembe egy háborús emlékmű hívogatott, aztán szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy valahogy ez az egész nincs tovább, ha további érdekességekre vágyom, azért meg kell dolgozni. Akármerre néztem, nem találtam semmilyen támpontot, hogy merre indulhatnék, ezért leszólítottam egy embert, a városközpont felől érdeklődve. Először meglepődött, hogy milyen városközpontot keresek (ezt a fogalmat később én is átértékeltem Szerenccsel kapcsolatban, meglepően kicsi ahhoz képest, mint amire számítottam), majd miután elkezdtem sorolni az időközben kigyűjtött látványosságokat, kedvesen útbaigazított. Ez egyébként általánosan jellemző volt mind Szerencsen, mind pedig Mezőkövesden, hogy rendkívül kedvesek és segítőkészek az emberek.

img_1844a.jpg

A vár felé menet elmentem a Turisztikai Központ mellett, mert bár hivatalosan nyitva volt, furcsának találtam a csukott rácsos kaput. A várba sokáig nem mentem be, ugyanis annyi látványosság van azon kívül is, hogy bőven van mit nézni. Általánosságban katonai emlékművekről van szó, illetve a cukorgyár mellett van egy beugró is, ahol apró emlékparkot létesítettek a cukorgyár megalapításának és bezárásának emlékére.

Bár a neten elérhető látnivaló-ajánlók között szinte kivétel nélkül szerepel a Hegyalja Kapuja nevű 18 méteres fogadókapu, én nem találkoztam vele, valószínűleg a város egy olyan pontján áll, ameddig én nem sétáltam el. Megtaláltam viszont a Kisboldogasszony Római Katolikus Templomot, ami egy nagyon szép, hangulatos templom. Sajnos bemenni nem tudtam, mert szombaton és vasárnap csak az 5 órai misék alkalmával látogatható, a kertjében viszont megtaláltam Nepomuki Szent János, egy 14. században élt cseh püspök szobrát, amit még a 18. század végén készítettek.

img_1835a.jpg

Egy hangulatos utcán lehet lesétálni a vár kertjébe, ami már önmagában is kellemes program lehet. A várnak van saját tavacskája vízililiomokkal és fűzfával, sőt az egyik hídnál még egy malomkerék is áll. Közvetlenül a vár bejáratánál pedig található egy kápolnaszerű helyiség, ahol rendszeresen tartanak esküvőket – ott jártamkor is épp arra készülődtek.

Maga a vár nem járható körbe belül, mindössze az a része látogatható, ami múzeumként üzemel. A belépő ára egyáltalán nem drága, 300 forint a diákoknak, 600 forint a felnőtteknek. Ez egy kombinált jegy, amivel a három állandó kiállítás nézhető meg. Az egyik egy történeti tárlat, ami Rákóczi Zsigmond korát és családjának történetét dolgozza fel, korabeli leleteket felvonultatva. Ennek a tárlatnak a legszebb része egyértelműen a két kiállított ruha-rekonstrukció, ami egy nemes férfi és női viseletet mutat be.

img_1869a.jpg

A második kiállítás egy képeslap-gyűjtemény, ami egészen a múlt század elejétől vonultat fel különböző, Szerencshez köthető képeslapokat. Ez a gyűjtemény csaknem egymillió képeslapból áll, nem is tudják egyszerre mindet elhelyezni a kiállítótérben. Mivel ez a mennyiség gyakorlatilag kezelhetetlen, ezért az egyes szekciók főként tematikusan vannak elrendezve, onnan pedig szinte észrevétlenül sétál át az ember a metszetekhez, ahol vannak igazán különlegesen darabok is, amik több rétegűek, és hátsó megvilágítással válnak csak láthatóvá.

Nekem a kedvenc termem egyértelműen a csoki terem volt, ahol ki volt állítva egy 36 kg-os csoki-Gombóc Artúr, a X. Országos Csokoládé Fesztiválra készült Emese álma eredeti változata, valamint egy csoki-íróasztal csoki-szekrénnyel.

A negyedik kiállítás – amellett, hogy zseniális rajzok is megjelennek –, inkább nosztalgiázásra invitál. Ugyanis Kass János legfontosabb, legszebb illusztrációit állították ki, visszaköszönnek tehát gyerekkorunk ikonikus piros-kék figurái.

img_1890a.jpg

A kiállításokon fotózni is szabad, és a múzeum pénztárosa/tárlatvezetője (pontosan nem derült ki a státusza, egyszóval mindenese) készséggel áll rendelkezésre, sőt akár gyorsan szóban is összefoglalja a lényeget egy-egy részleg kapcsán, ha éppen valakinek nincs kedve elolvasni például a képeslapok rövid történetét. A mosdó a várban is 100 forint, ott jártamkor nem találkoztam senkivel, aki ezt ténylegesen be is szedné.

Visszafelé menet bementem az akkor már látszólag is nyitva lévő Turisztikai Központba, ahol az alsó szinten motor-, fényképező-, és horgásztörténeti kiállítás van, a felső szinten pedig régi játék- és csokitárlat (még véletlenül sem csokimúzeum, szigorúan csak kiállítás – ezt a pénztáros ki is hangsúlyozta) várja az érdeklődőket. Itt viszont nem lehet diákjegyet venni, 14 éves korig van gyerekjegy, utána csak felnőtt 500 forintért. Bevallom, engem annyira nem vonzottak sem a retro játékok, sem a motorok, csak a csokik, ahhoz viszont sokalltam a jegy árát. Körülbelül 6 csoki szobor van kiállítva, aminek abszolút fő látványossága a 413 kg-os Gombóc Artúr. Ezek tényleg bámulatos szobrok, ráadásul a nagy Gombóc nincs is elkerítve, így bármikor beállhatunk egy szelfire, de akkor sem érzem, hogy ár-érték arányban normális lenne, mondjuk a várban található kiállítással szembeállítva.

img_1899a.jpg

Ami a legjobban meglepett Szerencsben, hogy én arra számítottam, hogy meglovagolva a márkát, méterenként arcomba tolják majd a turistacsalogató, méregdrága csokikat, amiket nyilván megvesz az ember szuvenírnek, ezzel szemben még a turisztikai központban is a standard csokikat lehetett kapni, nemhogy normál áron, de mintha még kevesebb is lenne, mint mondjuk Pesten egy áruházban. Végül csak találtam megfelelőt, egy kézműves válogatást, amiben 5 féle csoki van. Az árak is mindenhol korrektül ki vannak írva, Szerencs honlapján (www.szerencs.hu) minden nyitva tartás és belépő múzeumonként elérhető.

Ezek a tárlatok és külső helyszínek egy délelőtt alatt kényelmesen végigjárhatók. Annak ellenére, hogy mindössze két órám volt Szerencsen, nem érzem úgy, hogy bármi kimaradt volna, amit fontos látni a városból. Összességében könnyű eligazodni, a központ alig pár perc séta a vasútállomástól, mivel nem nagy helység, ezért a különböző helyszínek gyalog is könnyen, gyorsan megközelíthetők, az emberek kedvesek és segítőkészek, talán csak a Turisztikai Központ nem tudja maradéktalanul betölteni a funkcióját.

A délutáni, mezőkövesdi kirándulásomról bővebben ITT olvashatsz.

Néhány kép a szerencsi kirándulásról (Ha használod a képeimet, kérlek jelezd!):

A bejegyzés trackback címe:

https://barangolasokteodorral.blog.hu/api/trackback/id/tr8614100587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.